Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-04-10 / 10. szám

.146 tének zárkövéül. Aligtiz éve annak, hogy gróf Károlyi Geraldinet nőül vette s a legboldogabb családi viszonyban hat gyermekkel megáldva élt Malaczkán, és itt az elégültség s benső szerencse sugáraitól derített háziasságban élve, összegyűjtötte házi körében mind azon anyagi és szellemi jóllét tényezőit, mellyek a boldog élet és nyugodt jövő biztosítására eszközül szolgálhatnak. Családja körén kivül nagy volt barátainak és tisztelőinek köre, kiket örömest látott vendégszerető házában, kiket nemcsak az anyagi örömeknek rendelkezésére állott csábító élvezeteivel, de főleg vonzó egyénisége, elmés és elragadó eszének varázs erejével gyűjtött maga körül s kiknek ragaszkodását a barátság őszinte viszonzásával kötötte le, és e körnek elismert és szeretett kapcsa és központja volt. Ha az isteni gondviselés őt földi pályájának legvirágzóbb korszakában nem hívja el s megengedi, hogy a herczegi nemzetség reá szállandott hitbizományának urává válhassék : ö mint a magyar sportsman egyik mintaképe nemcsak nagy vagyoni állása, de ritka tehetsége, szilárd jelleme, magas miveltsége és tapasztalásainál fogva, az általa nagy erélylyel követett mezőnynek minden ágazatában kétségkivül az eddiginél is nagyobb befolyást és nevezetes sikert aratott volna. Mint a fóthi rókakopók egykori jeles vadásza, a versenypályának buzgó pártfogója, az általa néhány év előtt alakított ménesnek mindinkább szebb eredménynyel tenyésztett ivadékai által, a legjelesebb sportkedvelők közt foglalta el helyét. De mindenek felett a malaczkai vadásztérnek nagyszerű fővad állománya, jelesen rendezett vadászatai, cserkészetei, és szívélyes vendégszeretete által, mellyhez ama jeligét választotta, mellyet őseinek egyike a károlyházi vadászkastély kapaja felett tüzetett ki: „Sibi et amicis" a leg" kitűnőbb vadászúr hirét szerezte meg. S e szép pályán, az élet örömeitől ép ugy mint az osztatlan tisztelettől s szeretettől környezve érte öt a kérlelhetlen sors csapása; hosszasabb szenvedés a közelebb múlt tél folytán majdnem folytonosan a szobában tartóztatta, keletkező szívbaját egy újabb meghűlés életveszélyessé tette; orvosi tanácskozmányt tartatni kívánván m. hó 28-án Bécsbe ment, hol azonban baja mindinkább súlyosabb szinben tűnt fel, s e hó 4-én nejének karjai közt múlt ki. Kiragadta öt a gondviselés, mellynek határozatai megmérhetlenek, az ö benne élő s általa annyira szeretett családjának karjaiból; megfosztotta öt a földi boldogság, a házassági szent egyetértés évről évre s napról napra jobban nyilvánuló áldásának gyümölcseitől, megalapított családi szerencséjének örömet és elégültséget terjesztő sikerétől. Azt állítja a hideg ész, hogy nincsenek e világon pótolhatlan lények, s hogy valamint minden seb felé kitárja a teremtő vigasztalást terjesztő keze az enyhitö gyógyszert, úgy nincs század, nincs időszak, melly a nemzetekre, a családra, baráti viszonyokra nézve ne hozná meg azon egyéneket, kiket a gondviselés nagy s megfejthetlen czéljainak végrehajtásával megbizott. E rideg tant nem fogadhatom el. Vannak a szívnek igényei, vannak olly veszteségek is, mellyeket a tudomány állításai nem képesek sem kielégiteni, sem kiengesztelni. Lehetnek a nemzetek életében is nélkülözhetlen férfiak, kiknek elvesztése a nemzet válságos perczeiben végzetszerűvé válhatik; kik ha a halandóság súlya alatt leroskadnak, a nemzet léte és jövője helyre nem hozható kárt vall, vagy századokig fogja várhatni bajainak orvosát. Egy