Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-04-10 / 10. szám

249 családnak, egy baráti körnek egyesek iránti érzelmei, hozzá való ragaszkodásban foglalt életöröme s a szeretet, a barátság viszonzásának hatása, nem lehetnek a századoknak müve, mert évtizedekben, legfelebb egy emberélet tartama alatt erednek meg, az emberi élet tartamához vannak kötve s csak ez életben találják kifejezésüket. A veszteség tehát, mellyet családjának boldogsága, s barátainak ragaszkodó szeretete azon férfiú kimúlta által szenvedett, kinek emlékére e sorok, barátainak egyike által a mély fájdalom kínjai közt vannak szentelve, — ezen veszteség a pótolhatlanok közé tartozik. Szétzúzta e csapás a legőszintébb szeretet, a legbensőbb vonzódás által teremtett, a viszonzás által még erösebben összeforrt s éveknek hosszú során át mindinkább megszilárdúlt viszonyokat, mellyeknek felélesztése lehetlen, s e szörnyű csapásnak egyedüli vigasztalása csak ama szavakban lehet, mellyeket meghajolva a mindenhatónak megmásíthatlan határozata előtt, ekkép fejezünk ki: „Légyen a te akaratod!" — Béke poraira s áldott legyen emléke! 0. Oxford és Cambridge nyolcz evezős évi versenye. A mint kétségkívül a csolnakászat minden kedvelője előtt tudva van, a két leghíresebb angol egyetem Oxford és Cambridge tanulói Londonban évenként megjelenni szoktak, hogy a Themse vizén küzdjenek azon fennsöbbségért, mellyet az evezésben a két vetélytárs mindegyike magának tulajdonít. 1829 óta eddig 23 illy küzdelem, és 1826. óta évenként mindig virágvasárnap előtti szombaton szokott megtartatni. Ez idén az ünnepek korán esvén, a különben is hideg idő nem igen kedvezett a versenyeknek, annál kevésbé, mert a két dagály közti békés viz választása miatt már reggeli 8 órára tüzetett ki. Mindamellett olly roppant sokaság özönlött össze a küzdelem helyére az ország minden vidékeiről, hogy a világhírű Derbynap sem bir többé ezen valóságos népünneppel vételkedni. Nem kevesebb mint 19 füstölgő kéményü gőzös várt sportkedvelökkel rakodtan az indúlásra, de ezenkívül a Themsét minden időben ellepő nagy és kis hajók, a hidak és a több mértföldnyi pálya folytán elvonuló partok eltűntek a kíváncsi sokaság sürü tömege alatt. Számos úrhölgy lóháton kisérte a versenyzőket, Oxford szinét bosszú szalagokban lobogtatva kalapjaikról; mert Oxford volt ismét a kedvencz, öt egymásután kivívott győzelmei folytán, bár a szakértők inkább Cambridgeben biztak, melly nagyon javúlt tavai óta, különösen jeles vezére (strokes-man) Griffith jeles, hoszú, szabatos evezése által. Az érdeklettek felkérésére a hatóság igen szép rendet tartott az indulás biztosítására és a pálya szabadon tartása érdekében; a csapatok (crew) már több nap óta Londonban tartózkodtak a pálya megismerése végett, és több izben részint a hires londoni révészekkel, részint más csolnakegyletek jeles tagjaival próbaversenyeket tartottak, mellyekben végre természetesen mindig győztek, idomított állapotukban mindig tovább birván a sebes munkát, mint bármennyire jeleseknek ismert vetélytársaik. E gyakorlatokban látható volt, hogy minden értelmes csolnakász elhagyta a túlságos szapora evező-vonást és soha sem tett többet 40 vonásnál egy perczben, inkább kevesebbet. 147*