Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-10 / 1. szám

10 ovatosak, hogy még illyenkor is nehéz meglepni. Korán reggel fölserkenve kényelmesen nyújtózkodnak, s zárnyaikat verdesik, mintha ez által rugékonyságukat akarnák visszanyerni s azután elrepülnek távol esö legelőjükre. Néhol kóbormadarak,*) másutt állandóak. így Erdély némely részében p. o. Hunyad megye téréin csak télen át mutatkoznak, a magyar alföldön ellenben az év minden szakában találhatók. A gabnavetésbe ösvényeket vernek magoknak, mi által tetemes kárt okoznak hol, mint a mi téreinken, nagy számban találhatók. A túzok rendszerint lassan, óvatosan, mondhatni méltósággal járkál, daczára annak, hogy ha meg kell lenni, gyorsan tud szaladni, mert ha sebesítve megfutamodik, kutya legyen ám az, a raelly hamar beéri. Jóllakva pihenni szeret olly formán ülve, mint a libák szoktak, de mindig emelt fővel és óvatosságáról perezre sem feledkezve meg. Általán óvatossága és eszélyességéről ismeretes, mely tulajdonainak segélyével gyakran kifog az emberen. A mint egy kitűnő észlelő helyesen mondja: „A vadász cseleit, ügyességét, kitartását rendszerint ki játsza. Semmi gyanús nem kerüli ki figyelmét, sőt ott is vészt képzel látni, honnan az nem fenyegeti. Semmit nem fitymál, mi felfogása szerint ártalmára lehetne. Gyanakvó még olly lények iránt is, a mellyek nem üldözik. Összehasonlít, számít, követ keztet, szóval gondolkodik. A tett tapasztalatot nem feledi el s az átélt veszély kettőzött óvatosságra ösztönzi. Csak a legritkább esetekben engedi magát rászedetni. A nőnek átöltözött vadászt, majdnem olly gyanús szemmel nézi mint bárkimást. Parasztoktól, juhászoktól tart még legkevesebbet, de azért ezek iránt sem viseltetik valami kü lönös bizalommal. Az ember hajlandó hinni, hogy a lőfegyvert a bottól megkülönbözteti. Az előtte ismeretes táj legkisebb változását azonnal észreveszi, s az öt gyanakodóvá teszi annyira, hogy egy ganéjhalom, egy újonnan ásott gödör látása a megszokott hely elhagyására képes rábírni Hallása és szaglása kevésbé kitűnők mint látérzéke, mert egy földdel födött gödörben el lehet ülni a nélkül, hogy a környéken levő túzokok által észrevétessünk , még akkor sem , ha rejthelyünkön kényelmesen dohányzunk." » Táplálkozása, társas élete, porosodása s szeliditésének leírása után, vadászata módjaira tér át a szerző, mellyek azonban nálunk eléggé ismerttek lévén, ezekből csupán a következő helyet közöljük : „Ködös időben legkönyebben meglephetni e vigyázó madarakat, minek bizonyítására saját vadászélményeim közül egy esetet irok le. Egy ködös téli reggel ben czenczi falusi lakomról két agaram kíséretében kilovagoltam rókászni. Egy órai barangolásom közben mind sürübb köd ereszkedett le, melly lehetlenné tevén vadászatomat, elhatároztam a határon keresztül amúgy toronyirányában haza lovagolni. Elgondolkozva, csendesen léptetve haladtam, midőn a falutól alig négy-ötszáz lépésnyire egy közvetlenül előttem levő ugarföldön 25—30 ganéjhalmokhoz hasonló sötét tárgyat pillantottam meg alig harmincz lépés távolságra tőlem. A látvány meglepett s nem bírtam magamnak kimagyarázni, hogy mi lehet az; mivel az előtti napon szintén agarászni voltam s este ugyanezen föld mellett jővén el, tisztán emlékeztem, hogy *) Mint Fraucziaországban, hol valódi tizenhárom próbás vadásznak tekintik azt, ki életében már túzokot lött. Szerk.