Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-10 / 4. szám

52 rendezett ő már több úri társaságnak zergevadászatot; minket majd az alsó oldalak­ban könnyen megmászható pontokra fog elhelyezni, míg ő és puskás társai a csúcso­kon foglalnak állást — s fogadja, hogy fog lövetni zerge." — De komám, feleltük mi, itt nem az a czél, hogy zerge lövessék, hanem hogy mi löjjünk s azért a csúcsokon majd mi állunk el! Erre Kozsusár kitörő kaczaj közt válaszolta, hogy ha erőnk ezt meg is enged­né, ezek a fényes izék (s e közben leirhatlan megvetéssel tekintett fénymázos saruink­ra) teszik lehetlenné a feljutást; de ha már valamellyikünk rá szánná magát, annak ő — a bizonyos nyaktörést mentül kisebb térre óhajtván szorítani — a magáéhoz hasonló bocskort füzend lábaira. Midőn azonban stájer szeges sarúinkat megmutattuk Kozsusárnak, lassanként kezdett meggyőződni, hogy vadásztervünk komoly, hogy a feladat terheivel megküz­deni nem félünk s hogy erős akaratunkkal és a szeges saruk segélyével talán nekünk is sikerül majd oda feljutni, hova szerinte úr lába még eddig nem tapodott. E főkérdésen győzedelmesen keresztül hatolván, bizonyos tekintélyt vagy in­kább vadászfölényt vívtunk ki magunknak emberünk fölött, ki konok ellenkezését alárendelte nézeteinknek. Ezenkivül, kivánt napi díjait jó szántunkból nagyobbítván, sőt a szerencsés esélyekre külön jutalmakat tűzvén ki: egyességünk hamar kötve lett; a fegyver-, poggyász-, élelemhordók és hajtók száma meghatározása után a ta­lálkozó helye és ideje kitüzetett, a szóbeli szerződés végpontja az lévén, hogy Ko­zsusárnak esti kilencz óráig szeszes itallal élnie tilos, kilencztöl éjfélig azonban bár­mennyit ihatik. A nap tervek, készülődések, intézkedések közt múlt el. Szíves házi urunk min­denféle kényelmek, ágyak, kész étkek stb. előre küldésével kínált meg, de mi ezt nem fogadtuk el, több gondot adván ezek felhordása, mint a mennyi igényeinkkel összefért. Hogy beszédünk folytonos tárgya zerge és zerge volt, képzelhető; elan­nyira, hogy az esti tarokknál egy ízben zerge-ultimót mondtam. (Vége következik). Téli vadásznap Skótziában. (Vége). A folyó hajlásán túl megpillantok az éji tanyánkúl kitűzött helyet, melly azon­ban még jó távol esett tőlünk. Balra, a tiszta légben éles körvonalakkal rajzolódva, emelkedett a magas hegy, holnapi hófajdvadászatunk színhelye. A hó azonban olly mélynek látszott rajta, hogy szinte hinni kezdtük : jobb lett volna honn maradnunk. Rendkívül óhajtva néhány illy madarat téli tiszta ruhájában kaphatni, elhatároztam, hogy nem tágítok sa kínálkozó legkisebb esélyt is felhasználom. A juhászlakhoz kö­zeledvén, a szomorú nyírrel ellepett domboldalak gyönyörű látványt nyújtottak s láttunk több nyírfajdot a nyírfák kopasz ágain gubbaszkodva, vagy itt ott, hol a hó gyérebben feküdt, fenyőbogyókat szedegetve Egy párt, a mint fölöttünk a folyó túl­partjára repültek, lelőttem; Donald pedig, kinek a röptiben lövés nem erős oldala, többet hibázott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom