Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-11-20 / 32. szám

508 a jelen versenyzési mód megalapítója gyanánt I. Jakab tekinthető, ki 1603-ban anewmarketi, a croydoni stb. pályát szervezte. E versenyek csak merő mulatság és fogadási alkalom valának, kis díjakkal, minők például egy lovagostor, ezüst vagy arany csengetyü s több eféle. Az első pénzbeli díjat II. Károly adta s ez 100 f. st. volt. Anna királynő később egy másodikat alapított, 150 fontot. Versenylovak nevelése s idomítása akkoron még nem létezett; mindenki szerezte, a mint tudta, a legjobb — az az a legerősebb és leggyorsabb lovat, mert a lovak nagy távolságra, 4—5 mértföldre s nagy teherrel, 130—140 fonttal futottak. S miután azon idő szerint a legjobb lovak hazája Arábia volt: a lovakat onnan és Törökországból hozatták. II. Károly saját főlovászmesterét Wirville Kristófot küldte arab földre, Ferwick György kíséretében, méneket és négy kanczát vásárolni, mellyek később királyi kanczák (royal mares) név alatt váltak ismertekké s a múlt század leghíresebb lovait ellették. A versenylovak valódi származása három keleti lóra vihető vissza, s ezek: a török B y e r 1 e y, mellyröl alig tudható egyéb, mint hogy Byerley kapitány csataméne volt 1689-ben; az arab D ar 1 ey (Darley Arabian), mellyet Darley hozott Yorkshirebe 1712 év körül; és az arab Godolphin (Godolphin Arabian), mellyet néhány évvel később Lord Godolphin vett meg vízhordó szekérből Párisban. Különös sors ! illy alacsony helyről származni s olly magasra hágni, hogy ma már a közvélemény becsülésében részesül a Godolphin-ivadék ! E ló azonban eleinte nem volt kellő értékre méltatva, mert egy ideig csak a próba-mén becstelen szerepére alkalmazták; miután azonban egy ízben, vigyázatlanság következtében, komolyan vette és felhasználta szerepét s az eredmény nagyon kielégítő lett: e percztöl kezdve valódi tenyészmén méltóságára mozdíttatott elő. Ezen időtől kezdve a tapasztalás bizonyítá, hogy e lovak ivadékai kitűnő szívósságot és sebességet fejtettek ki, s természetes ismét, hogy azon lovakkal kívánták párosítani, mellyek legkiválóbban bírtak e tulajdonokkal s ennélfogva a csikók ellését és szülőit gondosan kezdték jegyezgetni. Ez az angol telivér eredete, melly nem rendszer szellemén, hanem tapasztaláson alapúit. Eleinte nem volt czélúl kitűzve, illyen és illyen tulajdonnal biró lovakat tenyészteni, hanem csak szülőikhez hasonlókat; a gond azonban, mellyet a keresztezésre fordítottak, a lovaknak versenyzésre különösen alkalmas faját alapította meg, melly fajnak minden egyede be van a „General Stud Book"-ba iktatva, hol leszármazásuk ép olly pontosan ki van mutatva, mint akármellyik spanyol grandé, vagy porosz báróé. E beiktatás szükséges azért, hogy a faj tisztán fenntartassák, hogy a beltenyésztés elkerültessék s hogy a lovak korát a versenyek alkalmával biztosan tudni lehessen. Ennek következése az, hogy telivér ló csupán az, melly az angol, franczia, német, belga (és most már : magyar) méneskönyvbe be van iktatva. Az angol faj nem egyéb, mint a keresztezések, az égallj és táp által átalakított arab faj. Ma már egyébiránt e faj nem kizárólag Angliáé, mert ennek példáját más országok is követték. E hosszú és következetes tenyésztés eredménye az, hogy ma már nincs az az arab ló, melly a másod-, sőt harmadrendű telivérrel mérkőzhetnék. A múlt század legnevezetesebb lovainak egyike Eelipse 1764-ben született s ősei közt Darley Arabian és Godolphinvért számít. Cumberland herczeg ne-