Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-07-10 / 19. szám

301 mintegy sarkon fordúlva, hirtelen felvetette hátulját s ezzel az alacsony vasrácson át a virágágy kellő közepébe ugrott, a hyaczintokat és rhodhodhendronokat jobbra balra összezúzta, kiszökött a gyepre , onnan a bozótba rontott s keresztül kasúl vonszolt rajta, majd egy majd más fához ütődve velem , míg az oszlopzatos kerítéshez értünk, mellyen egy szökéssel átkelt s a mint az országutat érezte lábai alatt, hátrahajló fülekkel s kinyújtott fővel oly iramban kezdett száguldani, hogy öreg barátom mondása szerint ez elég lett volna Anglia valamennyi Hollerton Cupját elnyerni. Nem egy bullfinchen törtettem keresztül életemben, de illy kis őserdőn soha többet. Csoda hogy nyergemben maradt am, bár jobb lett volna ha nem maradok benne, mint a következés mutatni fogja. Baj nélkül azonban nem menekültem. Új kalapom lepénnyé lapúlt, legjobb kabátom egy ujja egészen felrepedt s csak egy szál tartotta; háta szintén felszakadt s nadrágom mind a két térdén nyíltan tátongott; kezem ai'czom összekarmolva — így ugrattam ki a bozótból, nagy bámulására egy békés falusi családnak, mely épen a szomszéd városka felé a templomba gyalogolt. Midőn aztán az országúton valánk s én láttam , hogy a dolgon segíteni nem lehet: telhetőleg összehúztam magamat, lapított kalapomat szemeimre rántottam , mi által még korhelyebb külsejünek tűnhettem fel — s látva, hogy az út előttem meglehetős tiszta, legjobbnak gondolám, ha menni hagyom myladit a mint kedve tartja, bizton hivén, hogy az iram gyorsaságában s terhem alatt hamar megjuhászodik. De kevéssé ismertem természetét és tehetségét; nem tudtam akkor, a mit csak később tudtam meg, hogy ragadásának ez nem első példája. Kisült később, hogy a kedves gyönge mellű lady története csak Joe meséje, ki a lovat a Belperen túl egy farmertől vette s ez soha se adott volna túl rajta, ha olly lovászfiút kap, ki tartani bírja, mert a ló különben jó kedvében olly jó volt, hogy minden hozzá hasonló nagyságút megvert; de miután valamennyi lovasát elragadta, a farmer raegúnta a dolgot s értékének alig ötödrészeért Mr. Coxnak adta el. De csodálatos , hogy néha bárányszeliden viselte magát s illyenkor kedvesebb kis lovat kívánni sem lehetett; azt azonban, mikor jön rá a bolond óra, kiszámítani nem lehetett, s ha egyszer megbomlott, nem volt zabla vagy kar Angliában, mely megtarthassa. (Folyt, követk.) Pertuiset első oroszlánya. Sikertelen lesben töltött 130 éj után végre bekövetkezett az, melyen M. Pertuiset első oroszlányát elejté. Az eseményt a párisi „Le Sport"-ban ö maga igy beszéli el : „Szerkesztő úr, sietek önt értesíteni egy lesben töltött éjem részleteiről, Az arabok jelenték, hogy pár nap előtt három oroszlány fényes nappal elragadta egy lovukat, hat ember szeme láttára, kik vitézül megoldták a kereket : ennek folytán május 28-án a helyszínére mentem. A hely Jemmappestól 15 kilométernyire Safia nevü nagy erdőségben fekszik, melly M de Cés-Caupenne franczia tulajdona. Az erdő közepén sátrat üttettem s egymástól 100 métre távolságra két ökröt köttettem ki, melyeket egy maraboutól oly feltétel alatt vettem, hogy elvonva az ökrök értékétől, 50 frankot fizetek neki minden elejtendő oroszlány után.