Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-30 / 15. szám

1 241 Hg Taxis Egou id. sz. h. J o h a n n v o n L e i d e n 148 f tulajd. 1 Schawel úr 5é. p. k. V i e n n a (Miss Active) 135 f. gr. Esterházy I. 2 Gr. Esterházy Miklós id. sga h. Longrange 148 f. tulajd. 3 Hg Taxis Egon id. sga h. B i 11 y 135 f gr. Westphalen 4 Hg Liechtenstein Al. id. p. h. A 11 a c k 135 f gr. Lamberg 5 Gr. Erdődy Rud. id. sp. h. C s i n g é r fv. 130 f. tulajd. 6 Hg Windischgratz Al. id. p. k. Follow-rae fv. 135 f. gr. Giacobazzi 7 B. Ludwigstorff 5é. p. k. E g 1 a n t i n e 140 f. tulajd. bukott. Bánat: Sepoy, Biévre, Harmony, Flick, Pannónia, Pigdon, Harlequin. Longrange vezetett, utána Johann von Leiden, aztán Attack, a többi meglehetősen együtt, kivéve Eglantinet, melly mindjárt kezdetben elesett. Ezután Attack vette át a vezetést egész a vizes árokig, mellyen Johann von Leiden első, Longrange második, Attack harmadik kelt át s innen a verseny már csak e három közt látszott állani, mert a többi — habár szépen ugorva az akadályokat — a sebes iramot nem győzve, jól elmaradt. A vizes árkon túl egy darabig ismét Longrange vezetett, de a 3 x/

% magas sövénynél Johan von Leyden újra előre nyomúlt, s többé be sem érve könnyen győzött; ezalatt Vienna az elszórt többi ló közül fokonként feljött s a második helyért megkezdte a versenyt Longrangel, melly az első ugrások egyikénél hátulsó lábával egy előlábára hágván, ezt sínlette s a második helyet is Viennának engedni lett kénytelen. Negyediknek Billy, ötödiknek Follow-me jött, a másik kettő hátrább; b. Ludwigstorff a tört vállperecz daczára a bukás után ismét felült Eglantínera s több akadályon, még a vizes árkon is átkelt s csak midőn minden esélyt vesztve látott, tartotta fel lovát, mellyről másoknak kellett öt leemelni. Az akadályok száma 15 volt s a 11-ik és 12-ik kivételével mind ugyanaz, melly az első napi akadályversenyben. Vaddisznóvadászat Zemplén megye Krajnyáján. (Vége.) A másnapi időjárás sem lévén kedvezőbb a sportra, búcsút vettem a kedves háztól, megígérvén barátom szives kérésére, látogatásom ismétlését kedvezőbb időben. Be is válthattam nem sokára adott szavamat egy jókora hóesés után, melly a nyomozást Aladár barátom gyakorlott éles látásánál fogva majdnem biztossá tette s ennélfogva a legjobb reménynyel kecsegtetett. Nem is csalatkoztam feltevésemben, két napi sportunk, mellyen alól szives házi gazdám még csak hallani sem akart, a következő eredményt mutatván fel: Az első hajtásban olly biztosan volt körülcsapázva egy nagy folt, hogy alig telhetett el néhány perez a kuvaszok kibocsátása és csaholásuk közt, de arra sem kellett hoszabb idő, hogy egy jókora süldőt lövés nélkül lefogjanak, a szegény pára jajveszékléseinek csak a legközelebbi oda sietett vadász kegylövése vetett véget. A második hajtásban, mellyben magam részére a falkár szerepét kikértem, egyes kan volt kinyomozva, mellyet, alig hogy kibocsátám a kutyákat, ezek rögtön felvertek; a kan egyenesen neki iramodván egy lármázónak, ez félelmében még pisztolyát sem sütötte el s így a vad a hajtásbál kiosont. Nem soká tartott azonban az ő dicsősége, mert a kuvaszok tántorithatlan hevességgel követték nyomban s majdnem minden fél