Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-04-10 / 10. szám

137 A gát- és akadályversenyekről. (Vége). Nehéz dolog jó akadályverseny]óvat képezni s hat hét éves kora előtt biztosan számítni reá. Legjobb mód a lovat vadászat által idomítani. Lovak, a mellyek gyakran az idomítás minden módjával daczolnak s törhetien csökönyösségét és ugrani vonakodást mutatnak, vadászatközben egyszerre jó kedvüekké és erélyesekké válnak. A mező friss lege, a falkár és a kutyák zenéje s az öreg vadászlovak példája, mellyek vígan és tüzesen szöknek előtte árkon bokron át: mindez a leggyávább lovat is felvillanyozza. Első rendű akadályversenylóra ép olly nehéz szert tenni, mint egy Derbynyertesre és sokkal nehezebb, mint a közönséges síkversenylóra. Megjegyzendő, hogy ez utóbbinak rendes vágtatása épen nem járná meg az akadály versenylónál. A közel a földhöz elnyúló lónál — a lábait magasabban szedő e czélra alkalmasabb, s a melly ló e miatt sikerversenyre nem volna való, abból — hajó és erős alkatú, derék steeplechaser válhatik. Alakítottak is illyen lovak tenyésztésérc pár ménest Angliában, de csakhamar kiderült, hogy a válogatott kanczáktól ellett csikók, habár nagy gyorsasággal birtak, alkat és tagarány tekintetében nem feleltek meg a czélnak. A telivér kanczáktól ellettek kicsinyeknek és nem eléggé erőseknek bizonyúltak; míg a keresztezés által alkatot és erőt nyert csikóknál a gyorsaság hiánya volt észrevehető. A tenyésztés e módját tehát abban hagyták s azontúl tenyésztésre az alkalmilag legjobbnak vélteket választották. Átalános elismerésre talált az, hogy az irlandi kanczák legalkalmasabbak e czélra, s telivér ménektől a legerősebb és legszívósabb vadász- és akadályversenylovakat ellék. Említők, hogy az akadályversenyre legczélszerübb a lovat vadászatközben idomítani. Megesik azonban, hogy némelly ló a víz ellen legyőzhetlen ellenszenvet érez. Az illyet soha se kell vizes árok elé vinni anélkül, hogy ezt valamelly jó ló ne ugorja előtte. Kerülendő mindig az alkalom, mellynél a fiatal ló vonakodást tanúsíthatna, mert a lovasával való küzdésben rájön ereje önérzetére, mellyet aztán se ostor se sarkantyú nem törhet meg. Az idomítás tere se mély se kemény ne legyen, hanem például vizenyős mező, mellyet patak, sövények, korlátok szelnek át; fő feltétel pedig az, hogy jó lovas ülje a lovat, ki ne kínozza, de meg se engedje neki a vonakodást valamelly akadály előtt. A lovasnak tehát jól kell tudni megítélni a ló erejét, természetét és kitartási képességét; mert ha túlszenvedélyes a vadászatban s a többi vadásszal engedi magát elsodortatni: lovától többet fog kívánni, mint a mennyit ez magából kiadhat s ezt a ló alkata és indulata egyiránt megérzendi. A ki fiatal lovakat vadászatra és akadályversenyre akar idomítani, de a rókavadászat hevélyeit kerüli, az legjobban czélhoz jut, ha tíz tizenkét vén rókakopóval vonczalékot (drag) hajtat két három mértföldnyire s e vonczalékot fokozatosan emelkedő akadályokon viszi át. Igy biztos lesz arról, hogy lovától csak ollyat kiván, mire ez képes s mit megtennie kell. Vadászlónak szánt fiatal lónál a legjobb jelek egyike az, ha az ugrandó aka • dályt figyelmesen nézi s a zablát szorítva egyenes vonalban szalad neki.