Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-10 / 7. szám

108 alkalmasabbá teszi Anglia éghajlatát, mint Európa bármilly országáét. Mig mi itt délkeleten december óta befagyva behavazva benső szobaéletre vagyunk kárhoztatva, azalatt Angliában a falkás vadászatokat csak rövid ideig tartott fagy szakította meg s a „Field" utóbbi száma nem kevesebb mint 119 róka-, 26 nyúl- és 5 szarvaskopó falkának találkozási napjait és óráit — a múltból pedig a „Good runs" rovat temérdek jó futam és fogás leírását közli. Ezen élénk sportiizelem bírhatta egy részt arra a négy cseh- és ausztriai főurat, (Thurn és Taxis Egon, Kinsky Ferdinánd, Fürstenberg Emil és Trauttmannsdorf herczegeket) hogy február 24-én útnak indúlva, Párison át Angliába utazzanak, más részt azonban útjoknak a sportélvezeten kivül az is a czélja, hogy a bécsi 4000 forint dijas akadályversenyre lovakat vásároljanak, mellyek ott Longrange, Pigdon, Harmony, Lucknow s több mással megmérkőzhessenek. Száztizenkilencz falka rókakopó, melly hetenként háromszor vadászik — menny róka kell ennek ! E szükséglet megfejti a róka becsét Angliában; megfejti azt, miért kiált minden sportlap kigyót békát fejére annak, ki rókát (saját földén és birtokán) merészel lőni; mentheti ez aztán magát azzal, hogy fáczánosa érdekében volt kénytelen e tettre, mind hasztalan, rajta marad a „vulpecida" bélyege. A rókahiány, mindamellett hogy mindenfelé gondosan tenyésztik e dúvadat, napról napra érezhetőbbé válik Angliában s pár vadásztársulatot már arra birt, hogy hazánkhoz fordúljon e szükséglet fedezése végett, jó pénzt ígérvén a hozzájuk szállítandó vemhes rókákért. Az egész télen át folyt agarászat most már végéhez közelít; a horgászat és halászat azonban a folyók apadásával, a csolnakászat (yachting and rowing) pedig az ott már megnyílt tavaszibb időkkel szintén megnyílt. A lövadászatok természetesen be vannak fejezve, bár ezek február végéig folytak olly vadra, minőről nálunk illy időtájt szó sem lehet. E vad az erdei szalonka, melly telelni szokott a brit szigeteken. Mr. Allan Gilmour Skótziában e télen át 251-et, s e számból februárban 189-et lőtt; Mr. Fraser és két barátja pedig Skipness Castle vidékén öt februári nap alatt 83 erdei szalonkát ejtett. A lóversenyek sorát, mint minden évben, az idén is Lincoln nyitotta meg február 24 én; ezt február 28-án Nottingham, martius 2-án pedig Derby és West Drayton követte. E három utóbbiról nincs mit említenünk, a lincolniról azonban megkell jegyeznünk, hogy — noha a kedvezőtlen idö miatt hétfőről pénekre kellett halasztani, elég sikerültnek mondható, kivéve a legjelentékenyebb futást, a lincolnshirei handicapot, mellyet a huszonnégy induló lovar makacssága tönkre tett. A verseny kedvenczei Manrico, Idle Girl, Dr. Syntax és Twilight voltak; az indulás azonban, mellynél sok fiatal lovar gyalázatosan viselte magát, minden számítást felforgatott. E fiúk annyira nyugtalankodtak, makacskodtak és engedetlenkedtek, hogy egy egész órába került, mig végre megtörtént — a lehető legroszabb „repülő" indulás, mellynél a kedvenczek állva maradtak s rövid úton haza ügettek, a mezőnynek pedig legalább a fele legkisebb esély nélkül indúlt. Az eredmény az lett, hogy John Osborne lova Gaily egy nyakkal nyert Le Maréchal ellen. A hibás indulás ellen óvást emeltek, de az intézők jogosnak nem ismerték el. Némelly lovasok azt vitatták, hogy a második zászlót nem bocsáttatta le az inditó-segéd, hanem ezt kezéből a mellette elvágtató első ló ütötte ki. Némellyek az indítót, Elliot urat vádolták ügyetlenséggel, mások