Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-10 / 7. szám

109 azonban meg vannak győződve, hogy Anglia leghíresebb két starterje Marshall és M'George urak se boldogúltak volna a pakafántos fiúkkal, kiknek egy részét személyes irigység viszi, más része a fogadásokban érdekelve van, néhány utasítva van bármi áron vezetve indúlni, mig mások arra kapnak parancsot, hogy épen ne indúljanak, a kedvenczeket meghiusuló indításokkal fárasszák stb. A közvélemény most e baj orvoslását sürgeti s nem tartja elegendőnek az engedetlen jockeykre mért csekély büntetést, melly kis időre felfüggesztésből s pár arany (rendesen a gazda által megfizetett) bírságból áll, jhanem azt követeli, hogy a makacs lovarok a lovaglástól hosszabb időre tiltassanak el s olly birsággal rovassanak meg, mellyet a gazda zsebe is megérez. Az islingtoni ebkiállitáson a tenyészvizslákra kitűzött dijak csak a vizslák gyakorlati megpróbálása után lesznek elnyerhetők, az az a kiállított vizslákkal vadászni fognak s dijat csak ollyan nyerhet, mellynek orra és keresésmódja egyiránt tökéletes, e két tulajdon lévén örökölhető, mig az idomítás és kitanítottság e tenyészállatoknál csak annyiban jő tekintetbe, a mennyiben az értelmességet jelöli. Görgényhöl. Február 25. 1S65. A „Vadász és Versenylap" első száma csak ma kerülvén kezemhez, az abban „Erdélyből" irt czikkre az igazság érdekében rövid észrevételemet s illetőleg helyreigazítást — különösen mint a leirt görgényi vadászat rendezője, vendégeim iránti méltányosságból is — tenni fölvagyok hivatva. Ugyan is tisztelt agg vadászpajtásunk, erdélyi ifjaink elpuhulása s a vadászat elhanyagolása fölötti aggodalmát talán az agg korral járó elégiiletlenség, talán azon félelem okozhatta, hogy a vadászatban magához méltó utódokat nem lát maga körül. A közép férfikor, mellyhez magam is tartozom, nem lévén megróva a fönebbi czikkben, erről én is hallgatok — de az Ujaink elleni vádban nem osztozhatom; igaz, hogy vágynák iljaink, kik sem lovasok, sem vadászok s mind e mellett féríiatlansággal teljességgel nem vádolhatók; mindnyájan tudjuk annak gátló okait: ne szégyeljük bevallani, hogy mindezeknek nagyobbrészt ifjaink önhibájukon kivüli elszegényedése az oka; — én életemmel kezeskedem a legnagyobb részről, hogy akármelly perczben s akárminő körülmények között mindig talpraesett ifjakat fogunk találni az újabb nemzedékben, kik a „jól befűtött kályhát és lágy pamlagot" fogják nélkülözni tudni. r Áttérve a vadászokra, illyeneket is találunk eleget: mindnyájunk előtt ismereretes báró Bornemissza Albert úr, ki különösen medvék üldözésében s barlangok felkeresésében annyi kitartást, ügyességet, nélkülözést tanúsított, minél többet elődeink akármellyike sem; úgy gróf Kornis Victor úr is; — ezeken kivül vadászataimon gyakran szerencséltetnek gróf Mikes Árpád, báró Kemény Kálmán, báró Kemény Ödön, legifjabb gróf Bethlen Gábor, Pálfy Dénes, báró Bánffy Zoltán, ifjabb gróf Bethlen Domokos urak; úgy a még egészen gyermekkorban álló ifjabb gróf Teleki Sámuel és Béla urak, kik mind bátorságukról, mind edzettségükröl ismeretesek. — A cziblesi vadászatokat is igen sokan gyakorolják, s ezekből látható, hogy még