Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-02-20 / 5. szám
70 tágúl ki ; mellynek puha szőnyegét a növényzet változatos példányai, mint Silenek, Papaver karserii, Arenaria alpina, Rhododendron chamaecistus stb. tarka vegyületben hímzik át s a botanicust gazdag zsákmánnyal kínálják. E buja növényzetű virányt a mint átléptük, zaj iité meg füleinket. Vezetőm azonnal lebukott, én pedig példáját utánozván görnyedt helyzetben másztam utána egy szirttörzs mögé, hol elegendően lévén védve, kényelmetlen helyzetünkből felegyenesedtünk s rejthelyünktől mintegy hetven lépésnyi távolra kecske nagyságú fiatal két zerge állott előttünk. Ezek a lábaik alatt megingott s a mélységbe karikázó kövek zajával mit sem törődve, mintegy biztosságuk öntudatában nyúgodtan tekintgetének körül. Néhány perczig gyönyörködve e kellemes látványban, vezetőm golyófegyverét arczomhoz emeltem s az oldalaslag álló zergét czélba vévén, lőengedély esetében bizonyosan le is terítettem volna, de fájdalom! ezen időszakban a zerge lövetése szigorúan tilalmazva lévén, csupán a ravasz elkettyentésével kellett megelégednem. A zergék közellétünket figyelembe sem véve folyvást mozdulatlan maradtak helyükön, sőt mikor Illmayer az anyazerge hangját utánozta, a gidák közelebb vonúltak s egész bizalommal tekintgetének felénk, mig nem kézcsattantásomra tova ugrottak. Állá spontunktól megválván, félórai menet után a tőlünk jobbra elterülő henyefenyöböl, léptünk zajától elriasztva egy zerge villámsebességgel száguldott a bérez kopár gerinczén át ennek túlsó oldalára. Sikamlós, keskeny ösvényünkön csak egymásután mehetvén s nem egyszer vezetőm segítségét is vévén igénybe, járásunk valóban kővágó munka volt s ügyességem, szívósságom, türelmem, erős próbát állott ki. Többször hegyibotom ügyes használatával s testem egyensúlya által valék csak képes magamat lábon tartani s a felbukástól megőrizni. Uggyelbajjal végre a rovátkos bérezgerinezre meglehetősen kimerülten vergődvén fel, tagjaim kipihentetése s a gyönyörű kilátás élvezése végett ruganyos mohával bevont szirttörzsre telepedtem, vezetőmet pedig rövid nyugvás után a mászásközben zsebemből kiesett szivartáskám keresésére visszaküldöttem. Nyughelyemről nagyszerű s fenséges tájkép látásában részesültem. A Trippelwand, Hochweichsel ésHochschwab óriási ormai büszkén emelik szirtfejeiket a kék levegőbe, s uralgó homlokkal tekintve alá a magasból, úgy tetszik mintha kitárt szirtkarjaikkal alacsonyabb bérezszomszédaikat elnyomni akarnák. Ezek némellyike repedezett fővel, zúzott fegyverekkel, tátongó sebben hever leterítve a mélységben, mig magasabb vetélytársaik a győzelem diadalával ringatják koronáikat a menny felé. Milly dühöngő lázadás lehetett, milly mennydörgő zene harsoghatott e roppant tömegek alakulása idejekor, midőn az ősvilági teremtés éjsötétében e bérezi óriások nagyszerű harczaikat vívták. Most merev álomban nyugosznak e rég eltűnt időszak megdermedt jelvényei, a fellegek gyorsan száguldván el fölöttük, ezer éves napláng, eső, hó és viharok véshettek csak barázdákat arezukra. A környező természet magasztos fenségétől leigézve, mélyen éreztem e pillanatban, hogy a magány csendes nyugalmát, az elszigeteltség varázsát a róna egyformaságában lehetleu fellelni, mert ezek feltalálására s érezhetésére a bérez világba kell vándorolnunk, hol az embervilág zajától s keserveitől távol, a természet szelíd ölén nyúgodva, minden fűszálban, csörgő patak ban, virágkehely ben szeretettel s szépséggel telt életet, — a
