Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-12-20 / 35. szám
564 Ez rosz meglepetés volna, s elrontaná a mulatság legfényesebb részét, mellynek a medve s egy bika viadala által kell vala befejeztetnie. Nem is képzelhetni azért, milly aggodalmas figyelemmel kisérte mindenki a ranchero mozdulatait. A ranchero, bárom társát a lassoval rézsen hagyva, megfordítá lovát, hogy az majdnem a medvét érte s le se szállva nyergéből aláhajlott, megvizsgálandó : a vad testének mellyik részét szorítja burok; de czélt nem ért, mert a szijjak mélyen be temetkeztek az iszonyatos vad vastag bundájába. A medve hason feküdt, feje széles szügye alá volt temetve és nem lélekzett. Nem tudni megfúlt-e vagy csak el van kábulva. Hogy az utóbbit higyjük, ismerni kell e vad roppant életerejét. A mi engem illet, én azt hittem, bogy ha csontjai össze nem törtek, tagjai legalább is kificzamodtak azon roppant ütések, lökések folytán, mellyeket másfél mértföldnyi hurczoltatás alatt ki kellett állnia; bizonyos / bogy ló vagy ökör izzé tépetett volna ez idő alatt. Lehet, hogy e gondolatok benyomása alatt egy vagy más olly szót ejtettem melly azt kifejezte, mert Ocio felém fordult és mondá. — Caramba! uram, ön nem ismeri e vadakat; fogadok paradicsombeli részembe egy piaster ellen, bogy öt perez múlva ismét talpon lesz. Még időm sem volt a péonnak válaszolni s visszautasítani a kevés kilátást nyújtó fogadást, midőn a hosszú és hangos, mintegy a föld mélyéből jött hörgés, véget vetett a kétkedésnek s a csalatkozás már már nyilvánuló hangjainak. A vadállat még élt, annyira élt, hogy magához térve, rögtön a ranchero lovára vetette magát. S noha a ló ijedtében félre ugrott, a medve egyik lába mégis bal oldalába vágodott sazt irgalmatlanul kihasitá; de ugyanazon pillanatban le volt rántva s a négy vadász újra vitte tüskön bokron vágtatva egy negyedóráig, melly alatt számos kiséretökkel a corralhoz értek. Tiz perczczel később a medve egy tuczat lasso segítségével szorosan egy fatörzshöz volt kötve az állásban. A vadászok le se szállva lovaikról olly módon kötözék meg, hogy mozdulnia lehetlen volt, mégis csupán izmai megfeszítésével mély barázdát nyomott a fába, mellyhez szorítva volt. A dráma első felvonása tehát valamennyi szemlélő tökéletes tetszésére szerencsésen eljátszatott; második felvonása csak másnap virradóra vala kitűzve. Ertem ugyanitt a medve és bika közt tervezett viadalt, a könyörületlen összecsapást, melly többnyire mindkét küzdő félre egyaránt veszélyes. Már régen nem szerepelt a vidéken hasonló korú, nagyságú s erejű medve a viadalban, nem győzték bámulni tagjai roppant nagyságát, talpai hosszát s szörnyeteg fejét. A mi engem illet, kinek soha sem volt alkalmam látni ez óriás állatokat, mellyek a Sierra-Nevada rengetegeiben tanyáznak s a szürke medvék fajához tartoznak, én le nem tudtam venni szememet az előttem fekvő példányról s folyvást azt hittem, akad még alkalmam , egyik fajtabélijével találkoznom a hegyekben. Egy vállamra tett kéz megzavart álmodozásomban. Megfordulva Andrást láttam. — Nos hát — mondá — millyennek találja ön a vadászat e nemét? Nem gondolja, hogy bátran fölér ez egy golyóval, melly a vad lapoczkájába lőve, azt földre teriti ? szóval, meg van ön elégedve azzal a mit látott ?
