Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-11-20 / 32. szám

16 Megérkezve a tanyára, úgy találtuk az ottaniakat, a mint elhagytuk, bor és kártya közt, de már olly izgatott hangulatban, hogy kételkedni kezdtem, elég nyugodtak lesznek-e tervök kivitelére. A háziúr főleg, alkalmasint jó példa végett, olly mámoros állapotban volt, hogy kétségbe kezdtem esni a vadászat eredménye iránt, melly András szerint leginkább tőle függött. A lassovadászat indulási órája végre megérkezett. A nap lehanyatlott, s alig hogy sugarai még a Sierra legmagasb ormait megvilágiták. Körülbelől egy óra múlva beáll az éj s eljön a pillanat, mellyet mindnyájan türelmetlenül várunk. Csodálatos, s nem hittem volna, ha magam nem vagyok szemtanúja: a californiaiak visszanyerték hidegvérüket; az ember nem is hinné, hogy ezek ugyanazon egyének; a harcz gondolata, mellyet terveznek, egészen elfoglalja s készülnek reá aprólékos gonddal. A burkokat a legszigorúbban megvizsgálták s kiválaszták a legerősebbeket, s hogy könnyebben csússzék a medve talpai közt, ha meg találja fogni, faggyúval kenték, mi a hurok könnyű játékát és sikamlását fokozza; aztán egytől egyig megvizsgálták tőreik hegyét és élét s azt a jobb lábukon levő térdszíjhoz erősítve, megkísérték, elég könnyen jár-e ki hüvelyéből a penge. A mint e készületek a rancho bensejében befejeztettek, mindnyájan kimentünk; voltunk pedig, három californiai, András és én s haladtunk a corral felé, hol lovaink voltak, s minthogy Ocio, kit a piasterrel végleg lekenyereztem, fölmentett a gondtól, hogy a magamé után lássak, kíváncsian vizsgáltam azon lovakat, mellyek kiváló szerepet valának játszandók a hadjáratban. Mind vén állatok, hozzátörődve azon veszélyek s kalandokhoz, melly eket az illy találkozások nyújtanak, mint a minőre most készültünk; valamennyinek hosszú, mély és széles sebhelyek voltak a test különféle részén, főkép pedig hátuljokon láthatók. Gazdánké kegyetlenül el volt csúfolva s meg vagyok győződve, hogy hátulsó izmaiból néhány font hus hiányzik, melly valamelly nap medve körmei közt maradt. Lefurcsább köztük Carlos Gomez lova volt, ennek egy maczkó markolása majd hogy feje bőrét nem vette le; foszlányait összekötözék ugyan s ezek jól roszul összeforrtak, de egyik fülét végkép elvesztette, mig a megmaradott másik fül kárpótlásul majdnem a koponyája közepébe került, minélfogva kissé hasonlított az egyszarvúhoz, közép-Afrika mesebeli állatához. András lova az egész vidék legbátrabbjainak egyike s valamennyi régen kiállta már a tüzpróbát; gazdáik kizárólag csak az illy ünnepélyek alkalmára tartják fenn; ezek az ö csatalovaik. A californiaiakra nézve e lovak nagy becsüek, mi érthetővé lesz, ha tudjuk, hogy a medve által sebesült tíz ló közül rendesen kilencz örökre elkedvetlenedik s közelgésére megbőszül. Azok ellenben, mellyek a kemény próbát kiállották, bátrakká válnak s a harcz alkalmával olly mozgékonyságot és bátorságot fejtenek ki, hogy elég gyakran méltán maguknak tulajdoníthatnák a gazdájuk által kivívott győzelem dicsőségét. E vidéken tartózkodásom alatt, gyakran hallottam beszélni azon veszélyekről, mellysknek a lassoval járó medvevadászok ki vannak téve, de ezt nem is tudva, könnyű lett volna róla meggyőződnöm, látván a raocherók és András aprólékos elő-