Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-11-10 / 31. szám

js marad soká nálunk, hanem oda megy, ahonnan fiait közel tavakba s mocsárokba, tehát csendes és rejtett vizekre viheti. Hogy a kácsa, különösen az úgynevezett zöld fejű, és a tőkés kácsa a mocsárok közelében levő fákon, de csak a vastag üreges sudarral biró fákon szokott fészkelni: azt mi alföldiek ősidőktől fogva tudjuk, sőt tavaszszal nagy vizáradások idején a szegedi vadász kedvencz mulatsága volt a tiszamenti füzesek közt csólnakázva a fákról felriasztott zöld fejti kácsákat lekapni. Ezt csak azért említem, mert gr. F. L. vadászadomáiban mintegy ismeretlen curiosum gyanánt jegyezte fel egy kácsáról azon észlelését, hogy az erdőből vitte fiait a mocsárra. Augustus havában, különösen 20-tól kezdve a tápéi rétet folyvást látogatják a szegedi vadászok, Szent István napjakor megjő a vadgerle a már emiitett roppant mennyiségben, de van fürj is, nyúl is, sárszalonka is, sőt akad kácsa és, egyéb vízi vad, azért a vadász többféle göbecscseljár ide october végéig, melly hóban bevégződik a sárszalonka idény, de folyvást tart télig a kácsa vadászat és január végéig a nyul cserkészet. A kácsát egyes vizes rétalljakban lesből lőjük, a nyulat pedig déli 10 órától délutáni kettőig találjuk száraz verőfényes napokon a gazos földeken, s a tiszamenti kubikgödrök szélein, nedves napokon a szántásokon s a tér domborulatainak lejtőin. Természetes hogy sik alföldünkön a nyulászathoz kutya nem szükséges, s csak a gazdájához közel járó lassú vizsla jó, mert a sebes kutya a különben is igen éles hallású tapsifülest messziről riasztaná fel, s annak kergetésével a vadászatot s a vadász kedvét elrontaná. Illy vadászatokon aztán bővebb alkalom nyilik szép lövéseket tehetni, nem mint a felföld bokros vízmosásos téréin, hol csak kutya segítségével s rendesen csak rövid távolságra lőhetni nyulat, s mig a coupirt felföldön ritkán változtatja tanyáit a vad, addig alföldünkön a nyúl, a fogoly, sőt a túzok is az időjárás szerint váltja fekhelyét, de a gyakorlott vadász ezt jól tudja, s többnyire azonnal rá akad a nyulak tanyájára s ott készen is van arra, hogy például egy négy öt holdnyi földön több nyulat találand, mint más időjáráskor ezer holdon. Es itt nem mulaszthatom el fölemlíteni száz eset közül a legnevezetesebbet, mellyben a nyulak egy téreni összecsoportulása mintegy csodakép tünt föl. 1862. évben január 12-én a Szegedtől 6 mértföldnyire, H.-M.-Vásárhelyen tul Orosháza felé eső mágocsi uradalom egyik csősze bejelentette az uradalmi tisztségnek, hogy egy repcze táblán rendkívül sok nyúl van. A 12 puskásból álló tisztség e hirre ös szegyüjt 70 hajtót s körbe fogja az ezer holdnyi táblát, mellyen az emiitett repczeföld volt. A csősz hire igazolódott, mert ezen aránylag kis téren találtak körülbelül 1200 nyulat, mellyet a kevés számú s illy bőségre el nem készült vadászoknak lehetetlen volt összelődözniök, valamennyi összes porkészletét ellőtte ezen öt óráig tartó körben, mellyet bezárni se kellett, mert a nyul az ott levő kutyák daczára se hagyta el kedvencz tanyáját, söt ha kitört is a körből, meg visszajött abba, úgyhogy végre a kifárasztott nyul a kifáradt kutyát, s ez amazt föl se vette többé, csaknem egymásmelled pihentek, és néha olly tömegbe csoportosultak össze a nyulak, hogy egy ispán ur egy ilíy csoportból egy kettős lövésre öt nyulat ejtett el, — a tisztartó ur pedig, kit köszvénye a kocsiról leszállni nem engedett, kocsijáról 64 nyulat lőtt le; mig végre elfogyván az uradalombeli összes porkészlet, négy száz egynéhány nyul leteritése után ott kellett hagyni a kört s benne a nyulak na-