Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-10-30 / 30. szám

m Tomato és Auricula — emezt Claremont és Mail Train ellen s mindamellett, hogy egy stone-al többet vitt, tetszése szerint nyert ellenük. Az öt versenynap alatt tömérdek matdiot futottak többnyire főrangú urak lovai s ezek közt legnagyobb érdeket keltett a Lord Stamford Cambuscan-je és Lord Glasgow General Peel-je közötti 500 sov. különfogadás. General Peel két fontot adott Cambuscannak s gyors irammal vezetett a mérföldes pálya közepéig, hol Cambuscan felment hozzá: a nyerpont előtt 50 öllel General újra előnyomúlt, de Cambuscan a nyert felhívásnak bámulatos készséggel megfelelve, félhosszal szépen győzött. Az év utolsó nagy versenyének, a Cambridgeshire Stakesnek főkedvenczévé Gratitude emelkedett, melly — mint emiitök, jobban lovagolva a Cesarewitchet megnyerhette volna s csak is egy fejjel veszté el Thalestris ellen, melly ez utóbbi versenyre nincs nevezve. Ernő szász kóburg-gothai herczeg egyptomi utazásából. (Folytatás). V. A kis bagolyfiú tehát európai lakossá lön. Azonban még útközben igen érdekes lövést tett a herczeg. mellyet saját szavaival igy ir le. Kevés haladás után a sziklavölgy kitárult s mindinkább elszélesedett, a folyam elzürlött egészen, nem sokára a tünő hegyek mind magasabbnak látszottak, hasonlón a tiroli kedves hegyek formáihoz. Nagy örömet élvezék a zöld róna látásán, mellynél a liazámbeli árnyas vidék ábrándkép tünt föl bonvágytól dobogó kebelemben. —• Midőn a hegyek közé ismét beérkezett a herczegiró, messze magasan maga felett sziklacsúcson pillantott meg két zergét, melly lehetett fölötte 2000 lábnyi magassaságban. „Mindkét állat tekintete hasonlított a mi őzeinkéhez, midőn téli szőrben vannak, mozgás és színéről Ítélve csakhamar meggyőződtem, bogy Sasta Antilope (Antilope saltatrix) az afrikai hegységek zergéje van előttem. Soha több akadállyal nem küzdöttem valamelly vad megközelítése miatt, mint ezúttal; temérdek tüskebokor, granitszirt, meredélyt és meredeket kelle ugranom és másznom, mig végre is csak igen nagy távolságból voltam képes megpillantani az egyiket a két saltatrix közül, s nagy sajnálkozásomra láttam, bogy lehetlen közelebb jutnom, habár úgyis elrongyolt ruháimat, s jól megzúzott tagjaimat tovább sem kímélném. A távolság jó 180 lépésnyire tehető, s miután meggyőződtem, hogy közelebb hozzá jutnom teljes lehetlen, elhatároztam hogy inkább kisérletkép, de mégis lövök. A lövés eldördült, s százszoros viszbangban enyészett el a dörej s ime a czélba vett állat összerogyott. Nagy fáradságba került kézrekeriteni, s a tanyára hurczolni, hol jól körülnézhettük e szép kis állatot, mellyröl még megjegyzem, hogy több hasonlósága van az őzzel, mint a zergével; feje az özéhez hasonlít, mig lábai izmosabbak, s szőre durvább; mozgásaival azonban mégis inkább emlékeztet a zergére. Ez volt az első példány a fajból, mellyet a herczegiró útjában lőtt, de később többet is sikerült elejtenie. Mielőtt a mentái fensikot elérték, még néhány de csak kevés jelentőségű va-