Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-20 / 23. szám

373_ Igen, a szegény szarvas órája ütött, hogy megszabadítsa őt irtózatos kínjaitól, mi csak sorsa beteljesedését gyorsítók ! E szarvas erős példány, még is silány derekú volt, tökéletes, gyönyörűen díszített erős agancsa volt, egyik tülkén hat szép, másikán csak négy, de annál erősebb ága. A magam golyóján kiviil, melly fejébe volt ékelve, mikor kizsigereltük, nyakában is találtunk egyet, mellynek sebe szépen be volt forrva. E golyó tökéletesen tiszta volt, sehol vonást nem láttatott, miből bizonyossá lett, hogy egyszerű göbecscsőböl lőtték, még pedig nyáron, hámzás után érhette, mi mellett a teljes kiképzésű agancs szólt, melly kitűnően szép gyöngyöket s vájukat mutatott. Ez egy régi seben kivül még a mellkas is mélyen be volt zúzva, s hátulsó jobb czombcsontja is összetörve. Kétségkívüli, hogy a szegény az első lövés következtében zuhant le valami magas szikláról. Tüdeje és lépe, mája sebes genycsomóvá változott. Valóban szegény sajnálatraméltó szarvas ! Mennyit szenvedhetett szegény néhány hó óta? Fájdalomtól, nyomortól kínozva tán maga óhajtá már kimúlását és vadászembernek kelle megadni neki a kegylövést. Szegény szarvas ! Téged nem vadászember lőtt! A ki téged olly nyomorult állapotba hozott, az vadőr volt, mert csak ilyes lőhet rosz fegyverrel! Vadőr volt, mert ő a kinek utja sötét és tilosban járó, nem merte sebvéres csapádat követni s müvét befejezni. Minden betölti sorsát, — úgy te is ! Te a nemes vadászatnak estél áldozatúl! Ámde fájdalmas jaj annak, a kit becstelen sors ér, — és dörgő jaj annak, a ki becstelen sorsban cselekvően részes. A „Jagd-Zeitungban" közli G. S. A mocsári nagy szalonkáról egy vadász, ki évek óta élvezi a vadászat e nemét Oroszországban ezeket irja: — Hajdanában a jó szalonka-vadászatra, mint bizonyosra számíthatott a vadászember Oroszországban; most, fájdalom, semmi sem bizonytalanabb, mint a mocsári nagy szalonka vadászata Sz.-Pétervár környékén. „Csodálnám ha jó szalonka-idényünk lenne" ezt hallani most úton, útfélen a vadászok között; s leírbatlan aggodalommal várják érkezésöket. Az első madarak aug. 12-ike táján (ó-naptár szerint) érkeznek a czárok éjszaki fővárosához, s ha csak az évszak nem nagyon tartós nyárias, sept. 15dikén végig járhatod a területet s egy árva tollát sem leled a madárnak. Az utolsó jó idény Oroszország éjszaki felében 1859-ben volt, midőn egy ismert vadász Pétervár közvetlen szomszédjában saját fegyverével 100 mocsári szalonkát lőtt le egy napon. De azóta hiába várjuk hasonló mértékben, s miután a terület most is az a mi ezer évvel ezelőtt, tartok töle, hogy e szükséget a faj megfogyatkozásának kell tulajdonítani. S ez nem is csoda, ba tekintetbe vesszük, mennyire'pusztítják e madarat a parasztok költés idejekor. Oroszország déli részén marczius közepén vagy april elején jelennek meg e madarak, a mint a tavasz hamarabb vagy később nyilik. 1859-ben Samarában voltam a Volga partján; az idö hirtelen ránk tavaszodott, a keserves fagy 24 óra alatt nyári