Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-20 / 23. szám

374_ hőséggé változott; a hó mint egy varázsvessző ütésére eltűnt, s még mielőtt a patakok s tavak megszabadultak jégkérgöktől, a mocsáros helyeken csak úgy hemzsegett a sok mindenféle vízi madár, s köztük a mocsári szalonka is feles számmal. A kinek csak volt valami port, meg töltést elviselő szerszáma, széltiben lövöldözött. Roppant soknak kellett igy odaveszni még útközben a költés helye felé; s félek hogy illy módon évről évre megritkúlnak soraik. E tavaszi vadászat ugyan mindig megvolt s azt vélhetnők, hogy a pusztítás most sem nagyobb mint azelőtt. Ámde meg kell gondolni, hogy mióta az új fegyverek váltották fel a régi kovás puskákat, az öldöklés százszorta nagyobb. Ha törvények nem gondoskodnak róla, hogy e madarak a költés helyén s útközben oda felé megkíméltessenek, a faj idöfolytában végkép kipusztúl. A mocsári szalonkának különös izlése van Sz.-pétervár környékére nézve : dél felé szálltában ősszel mindig meglátogatja kisebb-nagyobb számmal, de éjszak felé szálltában tavasszal soha vagy csak nagyon ritkán mutatkozik e vidéken. A közönséges szalonka ellenben kora tavasszal megjelen, nagy része itt marad s költ. Múlt nyáron mintegy 25 mértföldnyire Pétervártól egy 2—3 holdnyi területen nem kevesebb mint 50 pár közönséges szalonkát kergettem föl s 20 perez alatt 6 párt raktam táskámba. Tizenegy darab még egészen fiatal volt s nyilván azon helyen költ ki. Meggyőződtem, hogy az évszak után nem lehet jó vagy rosz szalonka-idényre következtetni; mert száraz forró nyár után, midőn kedvelt területeik kiaszalódtak, s tehát nem nagy okuk lehetett megmaradni, még is nagy számmal jelentek meg; másrészt pedig, nedves évszakban, midőn a terület a legbővebb táplálékkal kecsegtette a madarat egy szál sem találkozott. Még jó évben is nagy bizonytalansággal jár e vadászat: aug. 15-ikén felkutatjuk a területet s lehet, hogy találunk egyet-kettőt, lehet hogy egyet sem, lehet hogy teli táskával térünk meg. Általában, ha aug. 18. vagy 20-ikán kevés a madár, vége minden kilátásnak a jó idényre. Ellenben, ha már korán nagy számmal húznak, bizonyosak lehetünk benne, hogy még egyre sűrűbben fognak érkezni. Megvannak kedvencz helyeik; vannak helyek, a hol, ha általában valahol, bizonyosan találhatók; meg kell vallani, hogy étkező s háló helyeik megválasztásában igen csapodárok. Láttam két vadászt egy csapáson — az egyik minden léptennyomon töltötte táskáját, a másik lövéshez sem jutott. r Ugy találjuk, hogy sötét éjszakák, ha meleg csendes eső esik, legjobban kedveznek a húzásnak; tiszta holdvilágos éjjeken, úgy látszik, nem szeretnek repülni, s tiszta éj után ritkán találunk jövevényeket. Azon nézetet, hogy a mocsári szalonka az erdős-bokros helyeket kerüli, nem oszthatom, mert mindig bőven találtam a bozótos helyeken — sőt egyik kedvelt pihenőjük az erdőnek olly része, hol a fák ki vannak égetve s apró bokrok, buja fü lepik el a talajt. Az Oroszországban olly honos ezüstös-nyirfa törzsökéi közt is nem egyet lőttem. Nappal ritkán mulat nedves talajon, alvásra jobban szereti a szárazabb, melegebb helyeket. Szokott-e ezen madár hívogatni, bizonyosan nem tudom; de a vadászok közt el van terjedve azon vélemény, hogy ha magánosan leli az ember a madarat, tanácso-