Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-20 / 23. szám

371_ tünk. Az új hó két három hüvelyknyire borította a földet s ennek folytán a leszállás valósággal veszedelmessé vált. Kezünk is úgy megdermedt, hogy botjainkat nem hasz­nálhattuk, és szivemből örvendtem, mire a völgybe értünk s a hideg havat langyosabb eső váltotta fel. Egy mértföldnyire tanyánktól egy szép hím-szarvast láttam a patak­ban ránk bámúlni, meg egy másikat a parton, de nem vehettem ki, hogy hím-e vagy nöstyén, s miután legényeimnek húsra nem volt szükségök, lövés nélkül engedtem elvonúlni, azon reményben, hogy majd a kellő évszakban újra találkozom velők. Itt négy vagy öt napot mulattam és sokfelé barangoltam, de nem láttam semmit sem. Máj. 23-dikán a Grumbar Nai-val egyenközü apróbb partokon jártomban egy szép termetű vörös medvére bukkantam (fekete medve itt nincs), de alighogy megpil­lantottuk fölvetette fejét s megugrott. A közelebbi szakadékban, mely teli volt hóval, egy nőstyén-medvére s két bocsra akadtunk, egyike mult évről, másika e tavaszról való. Befordúltak a szakadék aljára, mi pedig fölöttük a hegyháton követtük egyiránt; körülbelül egy mértföldnyi csatakos járás után a mély s lágy hóban, észrevettük, hogy felénk tartanak. Oldalba lőttem az asszonyságot, mire lcölykét hirtelen felkapta s nagy dühösen rázogatta. E foglalkozásában érte második golyóm s meg is ölte. A kölykök szétugrottak, s a nagyobb szinte ölünkbe szaladt, mielőtt megpillantott. Kevéssel ez­után újra két derék medvet láttunk, de épen bevégezték volt lakomájukat s a sürübe tartottak, hova nem követhettük. A nap többi részében nem láttunk egyebet négy nös­tyén s egy hím szarvasnál: nagy fenyü árnyában pihentek, melly magánosan állott az erdő gyepes tisztásán. Szép kép volt, s nagyon megsajnáltam, hogy nem tudom lerajzolni. Ezután Suekrusban, a Wurduru végső falvában ütöttem föl sátramat, későbben pedig Sovo-ban. Lodak első falva mintegy négy állomásnyira van, az út a Sovo-jeg­nyén visz át, melly a legszebbek közé tartozik a Himalayában; szélessége 11 mért­föld. Első nap, hogy ott vadásztam, egy mosusz-állatot lőttem; jól megtermett hím volt. Ugyanaz nap több medvét is láttam, de kőszáli zergét nem. E helyről három ízben rándúltam ki s elejtettem 3 medvét; zergét csak keveset láttam s egyet sem lőttem. Utolsó nap kevéssel kiindulásom után megsebesítettem egy nöstyén medvét, de egy mértföldnél továbbra kellett űznöm a hóban, míg jó lövésre kaphattam. Ezután jéghi­don átkeltünk a folyón s 30 yardnyira láttunk magunk előtt ismét egy medvét. Egyik golyóm mindkét előlábát eltörte, s nem akarván többet lőni, mert jó zerge-tanya köze­lében jártunk, botjainkkal szurkáltunk, kövei dobáltuk, hogy a mélységbe leszorítsuk Nagy szorúltságában hátsó lábára állva kapkodott utánunk s egy ízben csakugyan majdnem hogy megcsípte sikarimat. Végre leszorítottuk a meredeken s a 3—400 láb­nyi mélységbe zuhanva ott zúzódott össze. A mint a gyepes lejtőn leskelődtünk, három nöstyén zergét láttunk leszállni a sziklákról; legeléshez fogtak, mi tehát a cserjésbe rejtőzve vártuk, mitévők lesznek. Nyomukban nem sokára jött még vagy 18—20 darab, köztük két pompás vén bak; mind közelebb meg közelebb vonúltak s én már nagyban reménykedtem hogy szép lövéshez jutok, de biz ők 200 yardnál közelebbre nem akartak jönni, én tehát ráun­ván várakozni, megkísértettem e messzi lövést s a legnagyobbikat vettem czélba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom