Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-10 / 22. szám

351_ tokban. A putri korcsma feletti meder szélein megfordúl a nagy mocsári szalonka is ; kacsa, vöcsök, szárcsa rendes látogatói, nedves években azonban a Tisza árjai nagy tömegben tódúlván a Matyérbe: tavasszal a nagy sík viz miatt, ősszel az áthathatlan náderdő miatt hozzáférhetlen. Nem mulaszthatom el itt néhány szóval érinteni a földárt. Ez sajátságosan nevezetes tünemény, mellynek csak jelenségét írhatom le. Nedves, különösen olly években, mikor nagy a vizáradás a folyókban (a Tisza szegedi észlelés szerint minden 4-ik, vagy 5-ik évben szokott nagyban, tehát veszélyesen megáradni) a földár is jelentkezik, vagyis az alföldi talaj mélyedések a homokon úgy mint a fekete földön, kivált a Tisza és Maros mentében, a földből felszivárgó vizekkel telnek meg, képezve ezernyi ezer tavat, mocsárt, pocsolyát és lucskosokat, s hol e viz utat törhet magának: folyóknak is beillő patakokat. Ezen patakok aztán északnyugot felöl jőve a szegedi és kiskunsági homokokon át a Matyérbe, innen a Tiszába ömlenek. Népünk e jelenségnél fogva a földár eredetét a Dunáig viszi, s ezek által a Dunát a Tiszával földalatti összeköttetésben lenni véli. Miért ront a föld alatti viz némelly években a föld felszínére, s miért búvik máskor annyira a föld alá, hogy a legmélyebb kutakból is eltűnik ? Magyarázza meg a ki tudja. — Illy földáras évben a Duna és Tisza közti síkságon minden vizén találhatni vizi vadat, a vizes helyeken termett nádasokban nyulat és rókát. A Maty erében is tehát, különösen annak a putri csárda feletti ágában ősszel s télen, ha a nád rajta hagyatik, háborítlan tanyáz a róka, mert kopó e vidéken nincs, s a nád olly sürü, hogy a hozzá nem szokott kopóval sem zavarhatni ki belőle. (Folytatjuk). Ernő, szász kóburg-gothai herczeg egyptomi utazásábóE (Folytatás). II. Kalandos hírek előzték meg megérkezésünket — irja a herczeg — nem kevéssé lepvén meg azon vidékek lakóit az egyszerre kikötött két hadi gőzös, mellynek mind ketteje egymással s a kettő a török rév-üteggel váltottak üdvlövéseket, s egész komoly ágyúzással vetekedő zajt s dörejt okoztak e csendhez szokott vidéken. Egész csapat kis vizi jármű rajlott hajónk felé, mellyeknek egyikén Pertovo Effendi pasa, Massana kormányzója jött, egy másikon Kameron az angol consul, kinek egyébiránt egyenes parancsa is volt, hogy bennünket kirándulásunkon kisérjen, végre a Victoria hajó kapitánya Mr Chitti is egy csolnakon közelgett. A pasának azonnal átnyújtám Szultán Ö felsége fermánját, a két utóbbi urat aztán fogadtam, s dúsan ellátott reggeli mellett a hajó fedélzetén, csakhamar közelebb megismerkedtünk. A pasa finom keleti miveltségü férfiú, ki, habár töredezve, mégis beszélt francziáúl. Már néhány héttel előbb útnak bocsátám Lipcséből Dr. Brehmet Massana felé, pedig két oknál fogva, először, hogy előkészületeket tegyen ezen tartomány belsejébe való utazásunkhoz, másodszor azért, hogy a herczegnö és kísérete számára valamelly illő tartózkodási helyről gondoskodjék s lakását telhetőleg fölszerelje. — Mint előre