Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-07-20 / 20. szám

316_ Uti terve a herczegnek, — mellyet valóban híven követett is — Alexandriába vezette, honnan néhány kirándulást tőn Egyptom alsó részének érdekes vidékei és városai megtekintésére, de ezekkel kevés időt töltött, s csak hamar neki indult útja főczéljának Theba felé. Massanából elindulva Samhav sivatagain kelt át a kis társaság, s a Habab helységeibe merülvén, csakhamar a mentái fennsíkra érkezett, honnan Bogos és Kerecs voltak az útnak végső pontjául kitűzve és valóban meg is tartva. Nem lesz érdeknélküli dolog, ha a herczeg utazó társaságát leírjuk, megismertetve a személyeket, kikkel együtt megküzdött minden nehézségekkel, ama vidékek égalji és helyzeti mostohaságával, veszélyeivel és kényelmetlenségeivel. Ernő herezeg és fenséges nején kivül a társaságban voltak Hohenlohe-Lauenburg Ármin 'és Leiningen Ede herczegek, Reiter őrnagy és szárnysegéd nejével együtt, a herczeg házi orvosa Dr. Hassenstein, Mesmer Mari kisasszony, Anza effendi tolmács, Dr. Brehm és neje, Gerstácker Frigyes, Kretschmar Róbert festő, továbbá nagyszámú komornyik, inas, vadász és szolga. Ezen kis karaván egyrészt a kiállandó nélkülözésnek és jól ismert viszonyoknak bölcs tudatában, másrészt az ellenszerül szolgáló eszközök bőségében, el volt látva mindennel mit eszes és okos utazó kigondolhat és mit csak fejedelmi erszény győzhet. Az indulás február 28-ikára volt kitűzve, a mikor Trieszt bájos partjaitól búcsút vön az „Archiduchessa Carolina" gőzös, melly is hat napi viszontagságteljes tengeri utazás után horgonyt vetett Alexandria öblében, hol Said pasa, alkirály és kormányzó kastélyával szemben megállapodván, fényes udvari kísérettel fogadtatott az utazó berezegi társaság s a Mahumedijeh csatorna partján fekvő fejedelmi lakba szállásoltatott. Innét a társaság vasúton folytatta útját Kairóig, hol az alkirály keleti fénnyel kiállított pompás fogatai várták a magas utazó párt; üdvlövések, a Kóburg-ház színeivel diszlő lobogók, aranytól vakitólag fénylő udvari hintók, fényes bérruhás népség, hivatal- és katona-főnökök iidvözlék az érkezőket és ismét a fejedelmi kéjlakba vezérelték. Másnap a Níluson tettek kirándulást pompásan fölszerelt külön hajón, mellyet egy csinos gőzös vontatott a pompás folyamon fel. Ezen kirándulásról beszéli a herczeg első vadászélményét. Midőn Kairóból elindúltunk — úgymond — számos sziget és zátony mellett kelle elhaladnunk, melly mind meg volt rakva különféle, ezen égaljbeli szárnyasokkal. Hosszú sorban ültek a lomha pelikánok és darvak, ezrenkint ama hófehér vizi-madárkák, mellyeket az itt letelepült s tartózkodó európaiak ibiseknek neveznek, de korántsem összetévesztendök amaz ibisekkei, mellyekrol az archeologia emlékezik, mellyek t. i. ó-Egyptom szent madarai valának. Volt továbbá kormorán, kanalas kócsag, flamingó és töméntelen vadlúd és vadkacsa, végre nem egy óriási sas emelkedett szárnyra s úszott át a lég horizonán. A vadászok töltött fegyverei készen állottak, s míg a hölgyek a szép vidék bájain merengtek, a festő szorgalmasan rajzolgatott, s az orvos csendes merengéssel bámúlta az előtte idegen új világ tüneményeit, herczegünk társaival azon kellemes, kebelrezegtetö érzéssel telve figyelt, melly érzés tán a vadászat hevélyeinek legked-