Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-07-20 / 20. szám

317_ vessebbike, mert várakozás és remény közt ingadozó kedélyhullámzásban és feszültségben tartja az ember egész lényét. Azonban a gőzös kerekeinek csattogása sok, különben lőtávolban állandott vadat elriasztott s vadászaink a már-már arczhoz kapott fegyvert ismét búsan lábhoz eresztették, de csak azért, hogy a következő perczben ismét fölkapják s végre is nem egy jól czélzott lövést tegyenek, mellynek azonban semmi eredménye sem lön, mert egyrészt a távolság volt olly nagy, hogy a legjobban irányzott golyó sem okozhatá halálát a talált szárnyasnak, más részt pedig a gőzös ingása is biztalanná tevé a lövéseket. A lég tiszta volt, tisztább, átlátszóbb és fényesebb, mint minőhez az európaiak szeme megszokott s igy nem csoda, ha a herczegi vadászok szemmértéke a távolságokra nézve csalódott. Minden tárgy kétszerte köezlebbnek látszott s a jól irányzott lövés még sem talált. Többek között egy roppant sas szállott el felettök s a hajó felett, mellyre a herczeg rá tüzelt és elhibázta, vagy a távolságban csalatkozott, a sas nyúgalmasan úszott tovább a roppant légürben, mégnem végkép eltűnt. Nemsokára ismét egy roppant nagy csapat pelikán tünt elő, a mint egy nagy zátonyon hosszú sorban üldögéltek, bár nem lehetett rájok tüzelni, mert a gőzös zajától felriasztva, lomha repüléssel tova vonultak, egy másik, még távolabb zátonyra telepedvén. Öröm rezgette át a vadászok kebelét s néma csendben néztek egymásra, midőn az első Flamingó párt, még pedig vélekedésük szerint szerencsés lőtávolban látták a láthatáron feltűnni: a gőzös mind7 O inkább közeledett azon szigetke felé, melyen a Flamingó pár hosszú lábain sétálgatott s most mintegy csodálkozva megállott, a herczeg czélba vette s talált; de a golyó fáradt volt s csak elszédíté, meg sem sebzé Flamingónkat, melly csakhamar felocsúdott meglepetéséből s búcsú nélkül távozott ama reá nézve veszedelmes helyről, mellyet olly váratlanúl s kellemetlenül zavart volt meg a gőzös utasa. Nem kevésbbé rosszúl sikerült a herczeg egy másik, szintén remek lövése; roppant távolságra golyóval egy kócsagra lővén, a kócsag szemlátomást megszédült s csak is annyi erőt birt még kifejteni a fáradt golyó által történt megsebzés után, hogy a másik folyamágra által osonhatott, hol is a vizbe inkább esett, mint ereszkedett; ezt, ha érdemes lett volna — ámbár bizonyosan hosszasabb utána fáradással — el lehetelt volna fogni, mert jobban meg volt sértve, semhogy az üldőzö vadász elől végkép menekülnie sikerült volna. Nem kevésbbé eredménytelen volt a másnapi vadászat is, melly a szárazföldön rendeztetett. Az itt évenkint megjelenő angol touristák serege ugyanis olly pusztitó harczokat folytat minden rangú és rendű szárnyas és tollas vad ellen, hogy nem csoda ha minden madár elvadúl s minden legkisebb zörejre felriad s menekülni iparkodik. Azonban a niluson folytatott útban nem egyszer történt megállapodás, midőn a hajó szenet, fát s efféléket szedett s ezen megállapodások a szenvedélyes herczeg-vadász és társai által mindig föl lettek használva egyes kisebb vadászati kirándulásokra, mellyeknek egyikén a herczeg vad kacsákat, a másikon vadludakat, s egyszer meg nagy örömére egy rókát ejtett el. Utazóink azonban folyvást nyugtalanúl s figyelmesen tekintgettek széjel a partokon, mindig keresve valamit, a mit hogy voltaképen láttak-e, magok sem képesek bizton állítani. Ezen, illy nagy buzgósággal keresett tárgy a nílusi krokodil vala, mellyet nem mindenütt s nem minden utas szerencsés láthatni; igy történt utasainkkal is, kik csak egyszer láttak valami krokodilhoz ha20*