Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-20 / 2. szám

kap a sziklákra, egy felbukik. A második vadász több nyugalommal kettőt ejt el a sziklára kapottak közül, mig ezek harmadika száguldva veszi rendre a többi állásokat, mindenfelől lövéssel fogadtatik s csak kevéssé sebzetten az utolsó vadásznak úgyszólván karjaiba rohan. De óh miily szerencse és milly balsors ! a biztosnak vélt zsákmány megmenekül, mert a halálthozó puska néma marad — nem sül el. Az elejtett zergéknek az állásokra felhozatása után s a hazaindulás előtt megtekintettük még e vadnak illy téli időben vastag s tiszta gesztenyeszín szörzetét. így összecsoportosúlva még egy~zergét láthattunk, melly lassúbb kopóink egyike által hajtva s talán a lövések miatt csak később igyekezett a magaslatokra kiérni. Ez lövés nélkül illant el, mi pedig lebocsátkoztunk a völgybe. Megemlítendőnek tartom, hogy a kopók elbocsátása egy igen buta külsejü oláhra volt bizva ; ez persze egészen más uton indúlt mint mi, de olly ügyesen tudta kiszámítani az időt, mellyre az állásokra feljutásig szükségünk volt, hogy mind a két nap felérkezésünk utón legfölebb egynegyedórával adta az első hajtóhangot. Ei a téli vadászatok egyik legkellemetlenebb oldalát a várakozást ismeri, bizonnyal dicsérni fogja e derék, bár buta külsejü hajtót, kinek neve Harangeu, magyarúl harangozó. Mch. J s. A nyúlkeresés agarászatközben. / Atalános hit és meggyőződés, hogy a nyulak létszáma évről évre csökken. Tagadhatatlan, hogy a fegyverek beszedése óta, a lőpor nehéz kapása és emelt ára miatt sok úgynevezett koczapuskás kénytelen volt kopóit inkább komondorokkal cserélni fel, mint egyedül a ház és udvar díszéül tartani. Úgy de e körülmény a nagy vadásztömeget, a dúvad és orvmadarak irtó közönségét helységenként 10—20 számról 5—10 vadászra olvasztá le. Következése pedig ennek : a rókák, szarkák, orvmadarak nagy mérvben elszaporodása. A nyulak csekély száma tehát először is a dúvadak elszaporodásának tulajdonítandó. Második oka annak, ha az agarász nyulat nem lel, abban rejlik, hogy az agarászok nagyobb része fektében hagyja el a nyulat. Ősszel, tavasz felé, télen a melegebb napfényes időben, mint szintén hófúvások idején, mellyekbe a nyúl befúrja magát, három négy lépésre is bevárja a nyúl a lovast vagy az őt szemügyre nem vevő agarat — s ha az agarász a fektében való látásba nincs begyakorolva: tíz nyúl közül öt bizonyosan elmarad. Nem kell hinni, hogy a fektében való nyúllelésre vagy meglátásra valami különös jó szem szükséges; — idősb agarászok, kik szemüveg nélkül se írni se olvasni nem képesek, a harmadik negyedik lovas mellett vagy előtt meglátják fektében a nyulat. A nyúlnak fektében való meglátása az agarászat eredményére nézve olly kellék, mellynek birása nélkül tökéletes agarász senki sem lehet. Több évi tapasztalás indít e meggyőződésem nyílt kimondására s óvást emelek azok ellen, kik ebben roszalást vagy fitymálást keresnének. Megjárja ez a szobában való agarászoknál, — de künn a síkon, midőn tíz nyúl közül ötöt okvetlen fektében látok meg s előre kiáltom a második harmadik lovasnak : „Előtted, jobbra vagy balra fekszik a nyúl," — „Tc meg elhagytad"; —vagy „Amoda fekszik, menjünk