Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-20 / 2. szám

26 arra," — illyenkor elismerés jut részemül, bár be kell érnem a szavakkal, hogy „ugyancsak éles a szemem." De nem csak azért kell az agarásznak a nyulat fektében meglátnia, hogy kevesebb kereséssel több nyulat ugrasson, hanem azért is szükséges magát e meglátásba begyakorolnia, hogy agarászatokon — hol vetélkedés áll — más e tekintetben is otthonos agarász által ne engedje magát (vagy is agarát) behúzatni. Behúzatni mondom, mert okulás kedvéért felhozok pár esetet, hol a fektében látó agarász nyílt előnyben van hasonló tulajdonnal nem biró vetélytársa ellen. Az én agaram sebes, társamé lassúbb iramú, de győzősebb; én meglátom a nyulat fektében, oda nyargalok agarammal s egykét lépésnyiről ugratom ki. Nemde az én sebes agaram van előnyben? mert míg a lassúbb neki nyúlik a futásnak, az én sebesem az orránál kelt nyúlon már 2—4-et vág. Legyen az én agaram győzös s a vetélytársamé sebes: a fektében látott nyulat szándékosan kikerülöm, elhagyom s midőn már 80—100 lépésnyire vagy (ha a tér engedi) ölnyire van: nem szólva semmit, csak mintha valámit elveszítve keresnék, felugratom a nyulamat: — s a sebes, de egyszersmind nem győzös is, gyözösöm által meg van verve. De néha tréfára is nyújt alkalmat, melly pedig minden sport élvezetét fűszerezi. Ha látom, hogy kezdő fiatal agarászok vannak a mezőnyben : fektében pillantok meg nyulat, elhagyom s felszólalók: „Fiúk, itt nyúlszagot érzek, itt nyúlnak keli feküdni!" —• „Már hogy lehetne azt megérzeni?" szól egyik. —• „Fogadjunk egy szivarba!" — Áll a fogadás s estenden a kandalló mellett sül ki a való. Mint lehet tehát a nyúl fekvésében való meglátását sajátunkká tenni ? Ha az agarászok közt van olly egyén, kinek e látás sajátja: kérje fel a kezdő, mutatna'neki nyulat fektében. Meglátva a mutatott nyulat, nézze meg oldalt, elölről, hátulról a nyúl fekvésének alakját s főkép a két fülnek hátramenő vonalait és a két szem állását. Már most, ha maga akar lelni fektében,"lova elé soha se ügyeljen, mert onnan úgy is fel kel a nyúl, hanem nézzen lova jobb és bal oldala mellett előre s oldalt nem tovább mint 10 —15 lépésnyire. Ne meressze ám ki szemeit s ne erőltesse a nézésben: hanem mintegy felületesen, könnyedén, úgyszólván hanyagon fussa át szemeivel a talaj felszinét s mihelyt megakad szeme valamelly tárgyban — mert megakad — csak akkor tekintse meg nagyobb figyelemmel és élesebb szemüggyel. Gyakran megesik, hogy tengeri csutkát, marha- vagy lóhullatékot, rongyot fog nyúlnak vélni, de ez nem baj, néhány csalódás után csakhamar a nyulat is meglátja s ha 2—3 nyulat meglátott, a többire szinte akaratlanúl is ráfordúl a szeme. Hóban legkönnyebb a nyúllelés, mert vagy a felszínén kopasz havatlan helyen fekszik, vagy fúvásokba váj lyukat — s ekkor a kivájt és kissé feltorúlt hótömeg a mellette lévő sik hó felszínén már messziről felötlő akadálya a szemnek. Harmadik okát a kevés nyúl lelésének az agarászati modorban vagy is a lovasok járásában keresem : mert vagy nem járnak be s nem keresnek fel minden helyet, vagy ott keresik a nyulat, hol ez azon időben épen nem fekszik. Nem tagadom, hogy az év bármelly szakában lehet nyulat tarlón, csutkán, gyepen, szántáson, vetésen lelni: de ha a nyulak természetét ismerem s tudom