Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-30 / 9. szám

137 s a nyári éjt megelőző hosszú alkonyatban, midőn a haris egyhangú harsolásán kívül semmi egyéb hang nem hallható, a vadászt és a természetbúvárt kellemesen mulattatja. A jércze rendesen — legalább az én tapasztalásom szerint — négyet tojik, junius elején, körtealakú tojásai hosszabbak, de nem olly vastagok mint az erdei szalonka tojásai; ezek szine halványzöld (melly azonban a tojás kihívásakor még inkább enyészik s gyakran sárgás fehérré válik), vagy feketés barna pettyekkel a vastagabb végen. A tojások nagysága igen változó s gyakran tapasztaltam, hogy a fészekben egy tojás sokkal kisebb volt a többinél; s talán e körülmény segítend megoldani két problémát a szalonkák természetrajzában. Mind erdei, mind mocsári nagy szalonkát, melly a szokottnál sokkal kisebb alkatú volt, annyit lőttem életemben, hogy már már erőssé vált bennem a hit, miszerint mind a két madárnak két külön válfaja van. Azonban — noha mind az erdei, mind a mocsári nagy szalonka fészkében találtam alkalmilag egy egy tojást, melly a előbbinél kisebb volt, de azt soha se tapasztaltam, hogy mind a négy tojás kisebb lett volna a rendesnél: — s igy véleményem jelenleg az, hogy mind a két faj kisebb példányai illy kisebb tojásokból keltek. De azért maradjon ez még nyílt kérdés, mert egymástól még is nagyon különböző nagyságú erdei szalonkákat lőttem én már; mocsári szalonkákat pedig nem sokkal kisebbeket mint az erdei s ugyan azon a réten viszont alig nagyobbakat, mint a közönséges szalonka. A tojó szerfölött oda lapúlva ül egyszerű fészkén, melly semmi egyéb, mint két zsombék közötti mélyedésbe halmozott száraz fü. Tizenhét vagy tizennyolcz napig ül tojásain, a mikor aztán a kikelt fiók a tojáshéjjal hátán kezd ugrálni. Puczér és pelyhes korában nagyon hasonlít a közönséges szalonka porontyához, csőre azonban jóval kurtább. Rendkívül sebesen női s augustus elején már majd anyányi. Tavasszal és a nyár derekáig az örege nagyon sovány, de augustusban felhízik s gyakran olly kövér, hogy a lelőtt és földre pottyanó madár hájas begye felreped. A mocsári nagy szalonka vadászatának leírásával nem sok helyet fogok elfoglalni. Közönséges szalonkára örömestebb megyek kutya nélkül s azt tartom, hogy vadászatom igy sikeresebb lesz; mocsári nagy szalonkára azonban a csendes öreg vizsla megbecsülhetlen. Habár az idény elején rebbenősebb, mint későbben, midőn már felhizott: alig ismerek madarat, melly olly közelre várna be, mint a nagy szalonka s különös az, hogy a folytonos puskázás nem teszi vadabbá. A kedvező szalonk átért nem lehet eléggé felhasználni, sőt —s ezt még a közönséges szalonkánál is tapasztaltam — e madár nem olly rebbenös, ha napról napra megyek ki a vadásztérre, mint ha ezt csak néha látogatom meg. Egy napi vadászat és járáskelés valamelly szalonkás réten elegendő arra, hogy minden zugát ismerjük, hol szalonkát valószínűen találunk. Mindig a legzsombékosabb helyeken kell keresni s a nedvesebb és alacsonyabb fekvésüeket jól kicserkészni; nagy vizenyős réteken mindig a patak vagy folyó partjához fekszik közelebb, mint e rét magasabb részéhez. Valamint a közönséges szalonka vadászatában, úgy itt is jobb szél ellen menni. Habár a felvert mocsári nagy szalonka ritkán repül messze s mindjárt levágódik, vau mégis e madár szokásaiban valami különös s merő ellentétben áll a fogoly, fajd stb. szokásaival,