Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-30 / 9. szám

138 mellyek a nap folytán rendesen visszatérnek a helyre, hol a vadász a falkát vagy fészekaljat felverte. A kiriasztott mocsári nagy szalonka alkonyatig marad a ponton, mellyre levágódott s éjei tér vissza elébbi tanyahelyére. Két dologról biztos lehet a vadász. Először, hajó helyről verte fel a nagy szalonkát s nem lőtte le, másnap bizonnyal ismét ott találja; másodszor, a hol egyet talált, csaknem bizonyos, hogy több is lesz közelében. Ha kutya nélkül vadászok, szemeimet pillanatig se veszem le a pontról, mellyre lelőtt madaram esett, hanem rögtön egyenes irányban megyek feléje. Csodálatos az, hogy valamelly nagy mezőn, mellynek talaján egyforma zsombékok hullámoznak, milly könnyű eltéveszteni a pontot, hova a madár esett vagy levágódott s ezért legjobb, a különben is közelre beváró madárnak egyenesen neki menni. Aligkell mondanom, hogy ezen erdei szalonka nagyságú madárra, melly nyilt téren kel, nyugodtan s egyenesen repül, úgyszólván a vadász lábától — könnyű lövés esik s csak is rosz koczapuskás hibázhatja el; azonban jó mégis a lövéstelnem hamarkodni s mint minden szalonkára — úgy erre is kissé felczélozni, mert az apró szalonkaserét hamar hanyatlik. A szárnyalt mocsári nagy szalonka annyi mint a lelőtt s nem tudok hozzá hasonló nagyságú madarat, mellynek olly kevés kelljen. A szárnyalt madár meg se mocczan a helyről hova leesett, mig a vadász hozzá nem ér s akkor is minden menekvési kísérlete felhánykódásból áll, de soha el nem lábal, mint a fürj, fogoly stb. Északon a mocsári nagy szalonka vadászatánál élvezetesebb sportot alig ismerek. Valóságos idénye augustus és september, az évnek különben is legszebb, legkedvesebb része —• s ha a vadász nem is épen túlterhelt táskával tér haza, de néhány szép lövésre minden kirándulásnál lehet alkalma. Egy öreg vadász elmélkedései, (Folytatás). A kényszeridonűtás szószólói örülnek a kutya félelmének s vak engedelmességének s ez utóbbi helyes; de hogy mért kiáltanak fel: „üdvös félelem", azt kevéssé értjük. -Láttam ugyan már illy kínszenvedéssel idomított kutyákat, mellyekkel gazdájuk leginkább szobában vagy idegen helyen csakugyan csinján volt kénytelen bánni, mert az első nyers hangra a kutya rettegésében felöntözte a pallót. Illy pillanatban pedig épen nem irigylendő a kényszer-nyakló dicsőitője, főkép, ha jó gúnyoló vadászczimborák vannak közelében. A türelemmel s szeliden idomitott s a kényszerrel jó útra térített vizsla között főleg az a nagy különbség, hogy az örömmel, tűzzel — úgyszólván bensőséggel tesz meg mindent, mig emez megteszi ugyan kötelességét, de erélyéböl, jó kedvéből sokat vészit, kivéve természetesen a kiveendöket, mert lehetnek s vannak is olly kutyák, mellyek, ha a túláradó erély megtörve nincsen, semmi ember fiának hasznos szolgálatot vadászaton nem tesznek. A vad előhozására, vizbe menésre s mindezekre könnyű a kutyát tanítani: észszel, türelemmel s ha kell eréllyel. Csak őrizkedjünk őt első izben akár a vadtól.