Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-30 / 9. szám

132 Megyjegyzem azonban, bogy itt nem értem azon pecsenyefogó agarászokat, kik csakhogy a nyúl ellegyen fogva, mindent elkövetnek az agárcsorda mellett a nyúlfogás könnyítésére; — sem azon fajta agarászokat, kik vágyva országos hírnévre, valóságos tanulmányt csinálnak abból, mint lehet mindenféle bicskás fogásokkal, — még ha az igazság rovására történjék is — egy jó kutyát leejteni s a czimborájával billikomot nyeretni, bár a billikom E. M. gúnyos múzsájának hordja is felírását — s kiknek agarász elméletük mindig ollyan, a millyen agaruk van, t. i. mikor győzős agaruk van, könyvet irnak a gyözös agár elsőbbségéről, mikor pedig sebes agaruk van, csipkézve hirdetik a sebes agár souverainitását; ha kutyájuk jól futott, azaz ha neki való nyúl ugrott s elfogta, kürtölik a souverain hajtást és szélvágásokat, ha pedig példáúl a geszterédi határból sinorba elmegy a nyúl a dorogi erdőbe érés nélkül, azt bölcsen elhallgatják, ne dicam eltagadják; hanem értek ollyan agarászokat, minőket — köszönet sz. Hubertnek — többeket ismerek, kik nemcsak megtudják a futást ítélni, de szivük, jellemük becsülete, tisztasága, igazságossága mellett ki is mondják az ítéletet, legyen az bár agaruk mellett vagy ellen. Emberi jellemek tanúlmányozására nem utolsó alkalom egy díjas agarászat. — Es a jelesek során üdvözlöm b. Podmaniczky Frigyest, ki valóságos ügyszeretettel, buzgalommal s hiszem igazsággal jegyzi fel agarász élményeit. Csak néhány illy szenvedélyes és szakértő agarász s agárnevelő, és bizonyosan nem fogunk rá szorúlni az angol agarak hozatalára, hol sem talaj sem tér, sem a nyúlfaj nem olly erős, hogy a mienkkel versenyre kelhessen. A pesti agarászegylet alapszabályait illetőleg azonban vannak némi észrevételeim. Igaz, hogy a fő szabály: igazságos és ahhoz értő bírákat választani, a többi aztán magától jő. Mert hiszen nem lehet semmi tekintetben olly bölcs törvényeket alkotni, mellyeken néha az események keresztül ne járjanak, de megközelítőleg ollyakat alkotni, melly eket gyakran kijátszani ne lehessen, ez a feladat. Először a számítást illetőleg: Vágás = 2. Elmenetel = 3. Ez nem helyes arány. Az elmenetel egy olly túlnyomó müvelet egy agárnál, melly — az első kirohanást kivéve — dönt az egyik kutya mellett a másik ellen, nem csak mint legfelső criteriuma a sebességnek, de félig azon oknál fogva is, mert az első agár közelebb esvén a nyúlhoz, nagyobb tűzzel hajt rendesen, mint a hátúlsó, melly az érést mintegy az elsőtől várja, — ha tehát a hátulsó agár elmegyen az első mellett, ez nemcsak a sebesség, de az önbizalom, tüz és erő túlnyomósságát is bebizonyította. Es épen ez oknál fogva azon esetet, mikor két agár egymás mellett fut, és az egyik ott hagyta a másikat, kíhuzalkodik a nyúlra, nem számítnám elmenésnek, mint az alapszabályok következő pontjában van, mert ez esetben a sebesség fokozata kitűnt ugyan, de a két kutya egyformán levén helyezve, egyik sem volt a másik előtt előnyben, holott a valódi elmenésnél az elmenő mint hátulról előrehajtó hátrányban volt, az előtte futott agár pedig előnyben. Ennélfogva a valósággal hátulról elmenést = 4, az egymás mellől felmenést = 3, két vágást egymás után = 5 számoznám. Másodszor leghelytelenebbnek tartom azon fejezet 6. 7. pontjait. Ha én biró volnék, mindig azt kívánnám, hogy legalább a végső futásra ollyan nyúl keljen, mellyel a két agár nem bir, mert én azt hiszem, hogy azon a futáson lehet legcsalha-