Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-30 / 9. szám

133 tatlanabbúl megítélni két agarat. Igen sok jó agárral agarásztam, de még ollyannal soha sem, melly meg ne lelte volna egyszer másszor nyúlját, mellyel minden erőfeszítés mellett sem bírt. Most már szabályokat nem csak azért alkotunk, hogy az igazságtalan ítéleteket kikerüljük, de hogy az eshetőségeknek is, mellyek azt okozhatnák, útját álljuk. Hogy áll ezen szabály mellett az igazságos itélet eshetősége ? Van négy pár agár bejelentve. Két párból rendes hajtással felmarad két középszerű agár, jobb levén az elesteknél; — a harmadik pár két rosz agárnak süldő ugrik, elfogják : felmarad egy rosz agár ; — a negyedik pár két kitűnő agárnak ugrik az a legjobb nyúl, s tisztességesen elrúgja magát, ott hagyva a faképnél agarat és lovast: leesik mind a kettő. A második sorshúzás összeveti a felmaradt két középszerű agarat, az a rosz már csak eröcsökkentésre fut, mellé vetik a nyúlról leállott egyik agarat, s a jó, de elfogható nyúlon azon rosz agár, melly már minden esetre billikomra fog futni, egy . fordítást sem bir tenni az elejtett hatalmas agár mellett. Milly méltatlanul van itt elejtve egy jó agár ? a billikomra a középszerű és rosz agár fut, s nyeri a középszerű. Sőt még szembeszökőbb az igazságtalanság, ha eröcsökkenésre az egyik középszerű fut a leejtett jóval, s a fordítások számításánál alig kap számot, s a billikomot még is az nyeri. — Azért ollyan törvényt kell hozni, melly kevesebbet tartson attól, hogy rosz kutya maradhat fel — mert ez a második futásnál úgyis leesik: mint megóvja a jó agarat, hogy méltatlanul el ne ejtessék. — Nagy baj az a rosz nyúl, és igen szép dolog az a jó nyúl ! kivált octóber hóban, — meg kell azt becsülni! Nem kell félni attól a rosz agártól, a melly felmarad ; a középszerű nyúlról is leállván, majd leesik a második futásnál, de ovakodni kell, hogy el ne ejtsük azt a jó agarat, melly octóberban már meglelte azt a próbált kanit, a mellyel tavai sem birt, az idén sem fog. Fő szabály pedig az: hogy verseny aga- • rászaton nem anyúl és agár közti sebességet kell mérlegelni, hanem a két agár küzdelmét egymás közt, mert ez a czél; itt a nyúl csak azon o k, melly a két versenyző agarat mozgásba hozza. Láttam én ez előtt sok évvel Elek Salamonnak K i g y ó nevü kutyáját, mint bánt el egy octoberi rosz nyúlon a Harangodon Recsky András a jelesek közt is jeles Lárma nevü agarával, — szivem fájt, midőn mint bírónak oda kellett a billikomot ítélnem a Kígyónak, mit adtam volna akkor egy jó nyúlért! Mert az a Kigyó nehezebb helyen azt se tudta sokszor : hol fogta el a Lárma a jó nyulat. — En szabadabb kezet engednék a bíráknak — feltéve, hogy nem a Nyírben vagyunk, — s valamint arra nem kötelezném, hogy az első futáson tartozzanak ítélni; (ugyan kérdek minden practicus agarászt, hogy lehet két első rendű agarat egy rosz octóberi nyúlon megítélni ?) úgy a kétes esetben, hogy a biró lelkiisméretét megnyugtathassa, meg kell engedni, hogy új futást rendelhessen. Végre örülök, hogy azon téves szabály, melly még túl a Dunán létezik — hogy bárom agarat is futtatnak egyszerre díjas agarászaton, itt elvettetett. Az valóságos gyakorlatlanságot árúi el. Hej ! sok tapasztalás és gyakorlott szem, jó ló, bátor lovaglás kell csak ahhoz is, e kettős versenyt, nyúl és agár, és a két agár közt figyelemmel kisérni, és megítélni tudni!!! hármat lehetetlen. Aztán elég egyenetlen a küzdés : kettő egy ellen; hármat egy ellen nézni sem szeretek, a legügyesebb nyúl sem 9*