Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-20 / 8. szám

119 Reporternek az utána jövő ló sarkára hágott s igy e ló is elveszté esélyét. E peripetiák közt Arbury elsőnek ment fel, utána Thomastown és Chester — a többi szalagként elnyúlva jött a kettős sövény és árok felé. Itt a megmaradtak nagyobb része harczképtelenné vált, de Emblematic kiválva közülök negyediknek ment fel s a verseny már is csak e négy közt állott, midőn Thomastown és Chester visszavonulót fújtak, Emblematic pedig Arbury mellé nyomúlva egyszerre ugrotta vele az utolsó előtti akadályt s túl ezen elhagyva a nagy terhe alatt nyögő Arburyt, három lóhosszal könnyen nyert. Pesti kopóvadászatok. A rövid tavaszi idény alatt mindössze hat vadásznapunk volt február 27-étől martius 15-kéig, mellyeknek eredménye, itt szintén röviden összefoglalva, a következő : — Az első napon a paskálmalmi rejteknél találkoztunk, mellyek egyikéből két róka ugrott s az egész falkától követve párosan haladt, egyenes irányban a fóthi kert felé. Harminczöt perczig folytonosan tartott futam után, melly a túlságosan átázott mély talajban próbára tette lovaink szívósságát, a szőlőkben szünet állott be ; innen, helyenként nyomra találva baladtunk a kis 8-as rejtig, mellybe kópéink az átszakadozó vékony jéglemezen nem követhették a menekvöt s igy vadászatunkat be kelle fejeznünk. A második és harmadik nap alig érdemel említést; az egyik egészen üres nap volt; a másikon a csomádi erdőben kelt róka a fóthi szőllőkig ment s ott elveszett. A negyedik napon Sződ és Göd rejtjeit átkeresvén ismét Csornádra kerültünk s mint múltkor, most is eredmény nélkül tértünk haza. Az ötödik napon a paskálmalmi rejtektől keresve mentünk a kis 8-ig, honnan kópéink egy nyomon a nagy 8-asba mentek s átkelve rajta a Duna felé tartottak. A homokdombokon elveszett a szimat s a hosszas keresést megúnt társaság már már haza akart indúlni, midőn egyszerre s váratlanúl hangzott a „Tally ho !" — s az egész falka teli hanggal indúlt a k.-megyeri erdőnek, mellyen s utána a vasúton is átkelvén újra vissza ment, de most már hajtva tette meg az elébb csak kullogva bejárt kört. A róka az imént említett erdőben bevárta a falkát, hátúi szökött ki s a közidomár-lakot környező erdőcskében akart keresni menedéket. Itt kopóink már szemre hajtották s mi biztosnak hittük a fogást, midőn a ravasz koma visszafordúlva csaknem a falkár lova alatt szökött át a méneshez vezető uton s az ezt környező árokban úgy eltűnt, hogy feltalálása végett minden kísérlet meghiusúlt. A hatodik napon, mint az idény zárnapján, ismét a csomádi erdőbe mentünk, hol csinos futamunk volt a már gyakran megjárt dombokon és völgyeken egy róka után, melly a délnek fekvő Somlóhegyi erdőbe vitt. Ezen áthaladva, a fóthi meredek s több kőbányával tarkázott sziklás begyoldalon le ment a vadászat, egész a fóthi szőlő ültetvényekig, honnan — az ott dolgozó kapások állítása szerint a csomádi erdő felé sietettt vissza a róka, kopóink azonban a Dunáról fújó erős szélben elvesztették a nyomot s igy lett vége az idény utolsó napjának. F. P.