Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-20 / 8. szám

120 A felföldi vadásztársulat. Vidékünkön már rég pendült meg az eszme, nem lehetne-e egy társulatot alakítani, melly mind a kopászat, mind az agarászat kedvelőit kielégítené s mind a két sportnemre alkalmas vadásztért nyithatna. Zemplén megyében mind a kettőt lehetett ugyan élvezni; a kopászatot a mindenkit szívesen látó Andrássy grófok derék nyúl- és rókakopó falkáival; az agarászatot pedig Harangod messze elnyúló sikságain. De e két vadásztér messze esik egymástól, úgyannyira, hogy megyénk sportkedvelői ritkán, sőt majd soha sem bírták ezeket egyesíteni. Minélfogva többen összegyűlvén elhatároztuk, hogy Nagy Mihályon, mellynek gyönyörű vadásztere és illy vállalatra igen alkalmas helyzete van, egy nyúlkopófalkát állítunk és a rendes vadászidényben hetenként háromszor e falkával vadászunk, háromszor pedig két két agárral mintegy versenyagarászatot tartunk. Az összegyűlt vadászok megbizása folytán herczeg Rohan Victor enyingi beagles falkáját, melly tiz pár kis nyúlkopóból áll, megvettem s többek szives közreműködése folytán még más négy párral szaporítván, csinos falkát voltam képes összeállítani, mellynek jövendő működése annál inkább jogosít reményekre, mert falkárunk a pesti falkák elébbi ostorásza, Hesp Róbert falkár iskolájából származik. Reményeink mi módon teljesülését jövőre, most pedig a társulat eddigi tagjainak névsorát közlöm. Gr. Sztáray Antal. A. tagok névsora.: Berzeviczy Egyed. Szirmay Sándor gr. Sztáray János gr. Drávetzky Aurél. Szirmay Gyula. Waldstein János gr. Ghyczy József. Szirmay István. Wladár Ervin. Hadik Béla gr. Szirmay Pál. Wladár Tamás. Luzsénszky József b. Sztáray Béla gr. Vécsey Sándor b. Nyáry Tamás gr. A nagy mocsári szalonka. A madarak egy családjának sincs talán nagyobb földterületi köre, mint a szalonkáknak. Az északi foktól déli Ausztráliáig, Siberia keleti részeitől déli America nyugati partvonaláig nincs olly ország, hol a szalonkacsaládnak képviselői ne volnának ; és mégis, a különböző fajok bármilly közel rokonságban állnak is egymáshoz, a föld minden részét más és más faj lakja. Európa úgy látszik leggazdagabb a fajok számában, Európa országai közt pedig Nagy Britannia dicsekedhetik a legtöbb fajjal, mert Faunája hat fajt számlál, mig négynél több másutt sehol sem található. Igaz, hogy a britt szalonkák ketteje nagyon ritka; az egyik, a barna szalonka (Scolopax grisea, Gm.) csak néha vetődik oda az amerikai túlpartról; a másik a Sabin szalonka (So. Sabini, Vig.), mellyből eddig csak négy példányt ejtettek a brit szigeteken. Amerikában se az erdei szalonka, se az európai közönséges három vizi szalonkafaj nem fordúl elő; a valóságos nagy mocsári szalonka pedig (Scolopax major Gm. Mittelschnepf vagy Doppelschnepf) csak Európában s másutt nem tenyészik ; képviselője van ugyan Ausztráliában, de a két faj egészen különböző.