Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-10 / 7. szám

102 az életben ; a kit nem birunk belátni, azaz felfogni, az mindig magasan fog állani felettünk, az elérhetlen lesz nekünk, azzal nem fogunk versenyezhetni. így van ez egyes nemzetekkint és országokkint, de még inkább egyes világrészekkint; az európai és északamerikai fogatok és jármüvek ugyanis a gyakorlatiasságot és czélszerüséget, az ázsiaiak az indolentiát és hátramaradást képviselik, értein azokat mellyeknek két kerekük leghátul levén, a teher egy részét az e miatt csak lépést haladó szegény lóra függesztik, úgy hogy a kocsis mellette gyalog kénytelen kutyagolni. De hova tértem el! Ha tetszik töröld ki szerkesztő barátom ezen eltérést és irj helyette az utazásnak mint sportnak philosophiájáról egy humoristicus értekezést — én pedig visszatérek tárgyamhoz. A monostori zárdából kiindult vadásztársaság első napon szép szerencsével járt, ugyanis : három nagy emse s utána vagy 10 malacz jött ki, azonban egy felvidéki ifjúra,aki kezdő vadászként zavarában nem lőtt s csak egyik szomszédja ejtett el jó messziről egy emsét, a másik kettő sértetlenül ment tova, a malaczok azonban egy csomóban állván meg és a lövés által szétriasztatván, nagy lövöldözés után öt a vadászok előtt maradt, három pedig sebesülten a hajtók által nyomatott le, mondják hogy egyikén közülök sehol sem lehetett a lövést felfedezni. Második és harmadik napon siker nélkül vadászott a társaság, a harmadik napon volt ugyan egy körülnyomozott konda, de midőn a hajtás körülvétetett, egy kisebb vadász- és hajtó-csapat is volt benne szűkebb körben s ez onnan kiriasztatván, a vaddisznók is kiriadtak és a hajtók felé törtek ki. Negyedik napon egy nagy kan, ötödik napon egy emse esett még. Midőn e sorokat irom zeng az ég és lanyha nyári eső esik, a hó olvad s nemsokára talán itt lesznek a szalonkák, a mellyekre az udvai, helmeczkei és homonnai cserjékben (honnan tavai egy magaslatról a lengyelek elleni ágyúk dörgéseit hallottuk) szép vadászatok esnek. Ha olly eredményeink lesznek, mint a múlt évben, midőn gróf Sztáray Ferdinánd egy maga 80-at lőtt, — meg fogok róluk emlékezni. Matolay Victor. Vadászadomák. in. Mielőtt a következő adomát elmondanám, tiszteletteljesen újra megkérem nyájas olvasóimat, ne sorozzák azt a vadászfüllentések közé s higyjenek szavaimnak, mellyeknek most is, mint mindig, valóság és tapasztalás alapjuk. Ezen adoma saját élményem, s ha mástól hallanám, kötve hinném magam is; elmondom azonban itt, mert e történet comicus helyzetéből jutottam arra a gondolatra, hogy talán ép illy események adnak okot némelly szenvedélyes vadásznak arra, hogy képzelő tehetségüket felpaprikázva, kézzel fogható óriási füllentéseket gondoljanak ki, mellyek nem hogy mulattatók volnának, sőt sértők az azokat meghallgatni kénytelenekre nézve. Tehát — veniam peto ! adomám a következő.