Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-10 / 7. szám

101 kesznek sokan egy tulajdon czél felé, példáúl egy forradalmi hadjáratban; középszerű, gyenge s közben kitűnő tehetségek haladnak egymás mellett s egymás utáu ; néhány kiválik s nem is mindig az arra legérdemesebb, a többi pedig egyformán halad, s nem is a tehetségek sorozata szerint, sőt épen kidől közüle minden gyengéd, kényes és különcz. Indítsunk el ezen nagy hóban egy nyomon egymásután egy sor fogatot, bár különbözni fog egymástól erőre és tehetségre, még is csak egymásután fog az haladni s a kényes, a tüzes, a bokros stb. ki fog dőlni közüle de bocsássuk őket törött útra, azonnal sorozódni fognak tehetségük szerint s az egyik messze hagyja el a másikat — igy van ez az életben is, mindnyájunknak különbözőek az útaink rendes körülmények közt, nagy események idején pedig egyformák vagyunk, vagy vissza kell annak húzódni s elmaradni, ki az egyenlőséget nem tűri. Egyébkint az élet, a tarka élet, az emberek közt és a különböző fogatok közt egymáshoz igen hasonló. Amott halad egy ökrös szekér, utána egy igás négyes, szántani mennek; ott ismét egy fogat zsákokat visz, egy másik különböző málhát; ezek mind a társadalom dolgozó s az emberi nem élelmét közvetlenül producáló részét képviselik, ezek mind lépést mennek, habár ügetni képesek is volnának, —- a többi pedig mind: az intelligentia. Például: amott egy kis gyékényernyö alatti kétkerekű taliga egy gebével, lassan üget, a benne ülő koldus a proletárt képviseli. Elhagyja ezt egy egyfogatú jármű, négy öt egyén is ül rajta, kik a legkisebb mérvű kereskedés és hajhászat képviselői. Ezt ismét elhagyja a két lovas fogat, melly egyenlő sebességgel haladva, megszokott biztos keresetmódban fáradozó embert visz. Ezt ismét fitymálva hagyja el a városi bérkocsis ; ki tudja kit visz ? mindegy bárkit, mert hiszen kibérelhető bárki által; ez a mindenre felhasználható jellem és elvtelen egyéneket jelképezi. Ezeket ismét elhagyják a díszes és divatos mindennemű és formájú négyes fogatok, egyike jól, másika kevésbé jól fogva és hajtva, egyike komoly embert visz komoly czél felé, másika egy szeleverdit, harmadika egy kényelemszerető dúsgazdagot, negyedike egy felcziczomázott arszlánt stb. stb. mindenik fogat magán viselvén gazdája állásának, foglalkozásának, jellemének képét. De hát mellyik fog legjobban, legtovább haladni? talán a dúsgazdag jármüve ama nemesvérü nagy lovakkal ? vagy az arszlán fogata ? vagy talán a szeleverdi fráteré ? nem, a komoly férfi gonddal összeállított fogata mellett mind el fog maradni; a szeleverdié rosszúl hajtva legelső marad el, habár eleinte legelöl járt is ; az arszláné is elmarad, mert csak hatásra számított rosz fogat; a dúsgazdagé is elmarad, mert fösvénységből kiméli talán vagy nem szereti magát rázatni, azonban még úgy lehet, hogy mindezen négyeseket kissé továbbra el fogja hagyni az a biztosan s egyenlőn haladó kettős fogat. Épen igy van ez az életben is. A lovak a tehetséget, a jármű a jellemet, a kocsis a szellemet, a lelket, a logicát képviseli, melly az egészet vezérli s a ki sokat utazott és észlelte a sokféle jármű egymás utáni haladását, az észrevehette, hogy az utazó, ki a szabad uton maga előtt lát haladni egy másikat, azt előbbutóbb bizonnyal utói is érheti; de ha valakit, a ki csak kevéssel előtte indúlt el, útól akar érni s elindúlván utána nem birja belátni: bizonyosak lehetünk benne, hogy soha sem is fogja beérni, ha még úgy hajt is. Ez, ha úgy tetszik, az utazás philosophiája. A kit belátunk magunk előtt, azaz átlátjuk, kiismerjük őt, azt el is fogjuk érni s el is hagyni 7*