Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-10 / 7. szám

100 raszt suhanczra jött ki; mindkettő sikertelenül sütötte reá fegyverét, egyikök utána is iramodott a nagy hóban, reá ugrott, reá kiáltott a másikra: hogy adjon neki egy bicskát s azzal fültövön szúrván, a már hazatért vadászokat esti falatozásuk alkalmával vele meglepte. Legtöbb vaddisznót s különösen néhány szép egyes kant ejtett el ez idény alatt gróf Festetics Aladár, mostani lakhelyén H.-Olykán s vidékén, még pedig két közönséges szürke kuvasz előtt, mellyeknek mindenike vad kantól már sebet is kapott, de annál nagyobb szenvedéllyel hajtja és állítja meg a legnagyobb kant is. Legszebb vadászata volt egy izben Jószán Ung megyében, hol egy nap alatt e két kutyával, csupán egy erdész s egy-két kerülő társaságában, azonban egymaga a gróf bárom nagy darabot, ha nem csalódom köztük két nagy kant, ejtett el. A roskóczi erdőségben egy vadászaton nagy konda jővén ki a lövészekre, egy nagy kocza elejtése s még vagy kettő menekülte után bét jókora malacz összebújt s mozdulatlanúl várta a mészárlást, mellyet pár lövés az egész tömegben okozott; a megmaradtak szétugrottak s alig menekült közülök egy vagy két darab. Részletesebben nem Írhatom le e vadászatokat, mert magam alig voltam kétszer, háromszor künn s általában kevesebbet lehetett e télen vadásznunk, mert a hó rendkívül tömör és nagy volt s a hajtóktól alig lehetett kívánni, hogy egy hajtásnál többet tegyenek. A csebinyei, krasznibrodi, mezölaborczi, vidrányi és palotai erdőkben évenkint tartatni szokott vadászaton sem lehettem jelen. E vadászatok, mellyek közül egyet kettőt már & lapokban leirtani, mindig a legnagyobb kényelemmel rendeztetnek. Ez évben a monostori barátok klastroma fogadta a részvényes vadászokat, hol mindenkinek egy cellája van, este a közös étteremben az ízletes étkezéseken kivül kártyamulatság foly, reggelenkint pedig mindig az erdészek és nyomozók által megjelelt hajtásba indulnak, még pedig minden egyes vadász két fogatú keskeny szánon. Illy időben már maga az, hogy a vadász a kijelelt hajtásba jusson, akár szánon, akár gyalog, egy nemét képezi a sportnak. A mint t. i. egyszer elhagyja a hajtó- és vadászsereg az útat : vagy felhasznál még egy ideig valami oldalvölgybe vezető csapást, vagy azonnal a friss szűz hórétegen kezd haladni a kitűzött hely felé. Néhányszor vettem már részt az illy lassú s egyhangú menetekben ; itt senki sem ura tettének, vagy akarom mondani azon fogatnak, a mellyen ül, hanem kénytelen megtartani a sort, mellyben halad, megállani, annyiszor a hányszor a menet megáll, és várni békével mig a kitűzött helyre elviszik. A ki azt hiszi, hogy csak a ló közé kell cserdíteni s oda hajtatni a hová mutatnak, hogy ott lesz a hajtás, vagy hogy talán a maga lován hamarább oda érne: az nagyon csalódik. A mi lovaink egy darabig talán haladnának nagy nehezen e szokatlan uton, némellyik azonban csakhamar összehullna a hóban, ha nem előbb úgy a legelső hófúvásban. Az itteni kis parasztié azonban, melly már megszokta e havakat, biztosan halad és össze nem dől, a legnagyobb hóban sem. A hajtók közül ötvenen, hatvanan mennek illyenkor előre s nyomot taposnak, mellyben azután valamivel könnyebben haladhatnak a szánok, — az elsőnek legnehezebb, s azért néha váltakozni is szoktak, valamint az elől menő hajtók is. Úgy tetszett nekem az illyen menetel mindig, mint midőn az élet útain tőre-