Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-10 / 1. szám

11 Á hályog, ködfátyol, sok üres hang oszlani kezd előttem : a láthatár tisztul — s már most azt mondom, hogy : Azon általam ismert két szélvágásos, modoros agár (a Csipkét nem ismerem, de alighanem fogadnék ellenébe) igaz hogy agár: de semmi egyéb mint octoberi, vagy későbbi egy rosz nyúlra való agár. * * Hibába, nagy hibába estem — elismerem, mert süldő agarász létemre Ítéletet hoztam harmadfél agár felett (Retsky úrét nem ismerem), mellyeknek tulajdonosai, mint veterán tekintélyes agarászok, nálamnál többet értenek a sporthoz. Azonban, a „Vadász és Versenylap" olvasóitól e botlásomért engedelmet kérek; „errare humánum est" mondja a diák s remélem elnézést is nyerek, ha kijelentem, hogy én — Isten tudja szerencsés vagy szerencsétlen természetemnél fogva, társaságban órák lefolyta alatt szoktam egyet szólani; de otthon, lakomban, napokat agarászok, futtatok, versenyzek, nyerek, vesztek, vitatkozom az agarak futásáról— magamban. S miután e különös természetemet — mint tapasztaltam — egyáltalában nem kedveli a közönség, elhatároztam magamban, hogy néma testvéreim —• a betűk útján kezdem meg a társalgást a hon agarász tekintélyeivel, ha ugyan t. szerkesztő úr jelen s ezentúl irandó soraimat érdemeseknek találandja a kiadásra *). Felkérem tehát az agarászat szakavatottjait, legyenek szívesek megoldani az általam felhozott három esetre a kérdést: helyesen morfondíroztam-e Ítéletem kimondására nézve magányomban? vagy hol tértem el a kerékvágásból? A futás modora teszi-e a jobb, legjobb futást, hajtást, érést, billentést, vágást, pecczentést, hajtást, srófolást, szélvágást, karikára-, keresztbe-, fülére való vágást, behúzást, csapást, elhajtást, elnyelést, keresztül törést, abajgatást, derekalást, borogatást, megkinálást? — avagy a tehetséges, sebes és győzős agár jobb-e a szemfényvesztő hibrihubrinál ? Borsodból. K. A 11 d 0 r. Viszonválasz. x. x. x. úrnak a „Vadász és Versenylap" m. évi 35-ik számában közlött válasza a „Hercules tulajdonosának" indit a következő sorok írására, úgy is mint az elöfordúlt két esetnél szerepelt birót; előre bocsátván, hogy nem feleselési viszketegböl teszem ezt, mert ez nem kenyerem, hanem egyedül azon meggyőződésből, hogy szakavatott agarásszal van dolgom. De térjünk a tárgyra. 1. Ismeretlen czikkiró úr bevezetésében azt említi: ha van pénz, jó ló, bátorság s agár stb. előttünk áll a megtestesült agarász. Ertem ebben a czélzást, de merően állítom, hogy igen is, az illyenek között is vannak szakértő s tapintatos agarászok, kik bárki e részbeni tapasztalataival megállják a sarat. Továbbá t. cz. x. x. x. úr egy kérdést állít fel, u. m.: „nem az az agár a mellyik éri, de a mellyik nem éri nyúl ját", bocsásson meg tiszteitön *) Szívesen, de azon kikötéssel, hogy K. Andor úr nyílt sisakkal lépjen e lapok terére, melly midőn a szak érdekében nyilvánuló nézetek számára nyitva áll, különféle — a szerkesztőség előtt értbetien vonatkozásokért nem felelős.