Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-10 / 1. szám

8 ha kereken kimondom, hogy az idézett tételét több agarász társammal együtt nem értjük s kérjük venne magának annyi fáradságot, nekünk e lapok útján azt bővebben megmagyarázni, szíves köszönettel véve"tapasz.altabbaktól az oktatásokat. 2. A Hercules tálajdonosa által megemlített második esetre bátorkodom e következő kérdést tenni; p. o. egy díjagarászaton bejelentetik 4 pár versenyző agár. Az első pár megfogja nyúlját, a jobbik fennmarad, a másik elesik. A második pár elegendő téren be sem éri nyúlját s így az alapszabályok értelmében mindkettő elesik. A harmadik s negyedik pár ismét, mint az első pár, rendesen futva, a két jobb fennmarad, elesvén a két rosszabb, marad 3 agár. E három közül van e jogunk fu tás nélkül valamellyiket elejtenünk, vagy kötelességüuk-e mind a hármat pályáztatni s miként? Nálunk szabályszerű szokás, ha páratlan számú t. i. három agár együtt fut, meglévén minden agárnak a maga birája s a társasági biró, a mellyik a nevezett versenyzők között az Ítélők által leggyengébbnek bizonyúl, esik el; így rendelik ezt alapszabályaink is. A fennmaradt két agár, megtartva a megszabott nyugvás időt, rendesen folytatják futásukat. Végül pedig úgy látszik gúnyos rosszalással említi meg t. x. x. x. úr czikkében, hogy fiatal s tapasztalatlan egyének választatnak birákúl; elismerem hogy tapasztalt agarászok hiányában illyesmi is történik, de a vád mégis főleg azon tapasztalt agarászokra háramlik, kik inkább a meleg kandalló mellett bajuszok alatt nevetnek, mintsem e nemes czélt tapasztalataikkal istápolni kedves kötelességüknek tartanák. A fónebbiek után pedig maradok honfiúi üdvözletem mellett, magamat t. cz. x. x. x. úrnak névszerint bemutatva. Báránd, Fej érmegyében, december 29. 1863. B. S p 1 é n y i Ödön. A v i ii d y ó i n a p. Nadányi Imre úr jónak látta, e lapokban közzé tett czikkébe az agarászat folyamára egyáltalán nem tartozó s így nem közérdekű, engem pedig méltatlanúl sértő személyességeket vegyíteni: mellyekre felelni, bármennyire idegenkedem is illynemü üggyel a müveit közönség tarelmét fárasztani azon okból kényteleníttetem, mert egyéb illetékes viszonzási eszközhöz folyamodnom, a létező viszonyok közt lehetlen. Felelni kényteleníttetem már csak azért is, hogy a nagy közönség hallgatásomat elismerésnek ne tartsa; de felelek azért is, hogy az olvasó közönség magának tiszta meggyőződést szerezhessen azon czikk Írójáról, ki midőn engem egyszerűen csak mint „nevét viselő urat" említ, képes a közte és köztem létező közel vérrokonsági köteléket megtagadni js tőlem még a józan itélő tehetséget is elvitázni ipai'kodik s mindezt csak azért, mert egy általa túlbecsült kutyája tehetségét, nem az előszeretet rózsaszínű nagyító üvegén, hanem a részrehajlatlanság tiszta világánál néztem. Ezeket előre bocsátva adom én is egyszerűen, de részrehajhatianúl, azon agarászat leírását; e két leirás összevetéséből e lapok tisztelt olvasói maguk hozandanak ítéletet, mennyiben alapos a czikkiró állítása, midőn tőlem a józan itélő tehetséget is