Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-20 / 5. szám

70 az őz feje felkötve , gyakran még is meglazul vagy megoldódik a kötelék; a fő lehanyatlik s az agancs a ló hátát, hasát vagy czombját veri. November vége felé, a hóesés kezdetén, az őz erdőkbe menekszik s ekkor folynak reá a hajtó- és kopóvadászatok. Ezek azonban kevés embernek állnak módjában s csak is a főtisztek és ezredparancsnokok rendelkezhetnek annyi hajtóval, a mennyi az erdők meghajtására szükséges. A Kaukazusban olly nagy a vadbőség, hogy még a legroszabbúl rendezett vadászatoknak is fényes a sikerük. Ritka eset, hogy egy században tizenöt húsz embernél több legyen, ki futó vadat golyóval lelőni képes s még sincs egyetlen hajtás is, legalább tizenöt húsz darab ejtett vad nélkül. E szám legnagyobb részét tisztek lövik jó vadászfegyvereikkel; azt azonban minden vadász tudja, hogy a vad nem mindig jó a jő lövészre, miből következik, hogy sok hibás lövés durran el, míg a fönebbi számú vad esik s így e vadászatok kis csata képét nyújtják. A kopóvadászat mindenütt gyakorolható. — A várt őz helyett gyakran szarvas vagy vadkan ötlik ki; s a kinek golyóra vagy ficzkóra töltött cső áll rendelkezésére, a váratlan vad nem fog menekülni előle. Van a Kaukazusnak egy — a szenvedélyes vadászra nézve nagyon érdekes része s ez az a vidék, mellyet a Feketetenger melléki kozákok laknak. — E vidéket helyenként roppant nádasok fedik, — e tartomány nyugati részének egyetlen tenyészete a nád és a sás. Vaddisznó, őz, fáczán, hattyú, vadlúd lakja e nádtengereket. A mint a tavasz beállott s az első forró napok a nádat megszárították , a kozákok felgyújtják a nádrengeteget, elébb azonban roppant félkörben állanak fel előtte, azon az oldalon , honnan a szél fúj. Nem sokára bámulatos látvány tárúl fel a vadász szemei előtt. Megemlítendő, hogy mindenki lóháton ül. A félkört képező lovasok állása olly helyen van, hol imént kaszáltak volt s hol — a minden tenyészettől megfosztott talajon a lángok táplálékot nem találnak. — Természetes, hogy a nádasból a tüz által kiűzött vadak ide menekülnek. Mindenki mozdulatlan marad a perczig, míg egész konda vaddisznók és őzfalkák nem törnek elő minden oldalról.—-Ekkor kezdődik a vadászat; kiszemelt zsákmányát mindenki szágúldva veszi űzőbe s megkísérli lelövését. Némelly kozákok a sport e nemét valóban rendkívüli ügyességgel gyakorolják; ismertem egy Kusarenko nevű fiatal kozák tisztet, ki egy konda vaddisznót űzve, hétszer tüzelt reájuk, pedig csak egy csövű fegyvere volt s így nyargalás közben hatszor kellett újra töltenie s ezt bámulatos gyorsasággal tette, miután az átlovagolt tér csak másfél verstnyi volt. A rendkívüli ténynek velem együtt több szemtanúja volt. A hét lövés eredménye négy merőben elejtett s három sebzett vaddisznó volt, mellyek a nádasnak meg nem gyúlt részébe menekültek. E három vad sebzését nem igazolhatom ugyan, de a lövész ügyességét s igazmondását ismerve , nincs okom állításában kételkedni. E vadászatokon roppant számú őzeket és vaddisznókat ejtenek el; valóságos mészárlás ez. A szegény fáczánoknak hecatombjai vesznek itt el; a folytonos ide oda repkedésben kifáradva, végre nem birnak felemelkedni — megégnek, vagy megpörkölt