Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-02-10 / 4. szám
5G E változtatásokat a következő felterjesztés foglalja magában, mellyet a vegyes tanácskozmány megállapodása folytán, a pesti lovaregylet választmánya a m. kir. helytartó tanácshoz intézett : Hogy lótenyésztésünk a legközelebb lefolyt korszakban csökkent, az — fájdalom tény, mellyet sajnálni lehet, de tagadni nem — s félő, hogy nemzetgazdászatunk e fontos iparága nincs jogosúlva új felvirágzásnak nézni eléje, ha csak a fennálló bajokat czélszerü eszközök és nagy áldozatok nem orvosolják. Mellőzve most azon bajokat, mellyeknek orvoslása nem a mi hatáskörünkbe esik, a figyelmet a lótenyésztés ama 4 akadályára kell irányoznunk, mellyeken fokonként egészen vagy részben kell és lehet segíteni. Ezek : 1.) Jó tenyészanyag hiánya s a nehézség, melly ennek beszerzésével jár. 2.) A nemesebb tenyészanyagnak kevés kezekben öszpontosulása; mi nagyobbrészt a fönebbi okoknak tulajdonítandó. 3.) A tenyésztés hanyag és czélszerütlen kezelése minden osztálynál, különösen a föld népénél. 4.) A versenyzés ügyének csekély lendülete. Minden — bárminémü vállalat sikerültének főfeltétele : a munkaerő czélszerü felosztása s az eszközök kellő alkalmazása. Ezt ez alkalommal is szigorúan szemünk előtt tartva, a reánk bízandó tőke felhasználásában az orsz. csődör-állomások igazgatóságával egyetértőleg kell eljárnunk s a lótenyésztés azon részét, mellyet az jobb sikerrel képes kezelni, néki átengednünk, figyelmünket pedig arra a részre forditanunk, mellyet legjobban előmozdíthatni hiszünk és remélünk. Habár az eredeti 250,000 ftnyi tőke már 340,000-re növekedett; habár a pénzárfolyam viszonyai kissé javultak is : a rendelkezésre adandó összeg még sem felel meg a szükségletnek. Ha az egész tökét egyszerre jó tenyészanyag vételére és elosztására fordítjuk s veszünk jó hágó méneket, mellyeknek hiánya leginkább érezhető : legjobb esetben mindössze 200 darabot hozhatunk be. Vegyük most a statistical adatokat, mellyeket a csődör állomások parancsnokságai legjobban mutathatnak fel — s látni fogjuk, hogy az ország szükségletét nem 200, de ezernél jóval több sem fogná fedezni s az ország több része még így is hiányt szenvedne. S ha néhány év alatt e 200 mén ivadéka némi haladásról tanúskodnék is : de e kétszáz darab, ivadékostól együtt csakhamar nyomtalanéi vegyülne el az átalános chaoszban s a forrás végkép kimerült maradna. Ezért vagyunk mi mindnyájan a véleményben, hogy a tőke — vagy legalább nagyobb része illetetlen maradjon s csak a kamat — a töke kis részével használtassák forgalmi tökéül jóravaló tenyészanyag behozására és eladására. Meg vagyunk győződve, hogy minden állatfaj tenyésztésénél a rendszertelen párosítás, habár az állatok magukban véve használhatók is, nem vezethet czélhoz ; szükséges, hogy a fajok tisztán tartassanak fenn, vagy pedig rendszeres, jól combinált s következetesen keresztül vitt keresztezés által megalapíttassanak. E nézet nálunk fájdalom! mind általában, mind pedig különösen a lótenyésztésben nagyon is kevés figyelemre lön méltatva; — iparkodni fogunk azt érdemlett érvényére emelni.