Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-10 / 4. szám

55 latságos és veszélyes kalandjai voltak, mellyek fenn maradtak a nép ajkain s mellyek közül némellyek már ismeretesek lapunk olvasói előtt is. Elég legyen csak annyit csatolnunk még e tekintetben jellemrajza kiegészítéséhez, hogy Újfalvi valódi magyar vadász, ki nem tartozik semminemű idegen vadászati oskolához s bár hajlik a reformok felé, de mint valódi táblabíró irtózik a radikalismustól s erdélyi faj lován, kezében régi vadászkésével, protestál minden idegen octroyalás ellen. A forradalom alatt jószágai feldulatván s később forrón szeretett neje is elhalálozván, Kolozsvárra szorult s azóta folyvást ott lakik. Bár most is lovagol és vadász is, s néha megifjulni látszik, de mégis inkább a múltban él, mint a jelenben.— Legalább örömest beszél a multakról s az erdélyi vadászatok élő krónikája. Egy ötvennyolcz éves vadászpálya mindig szép, de ollyan mint az övé kétszeresen az. Pályája korszakai, nemzeti fejlődésünk korszakait jelölik. Első vadásztársai azon korszak emberei voltak, midőn még szunnyadozott nemzeti öntudatunk s a vadászkürt méla hangjai közé nem vegyültek a politikai pártok jelszavai. Később azok, kikkel leginkább szeretett vadászni, egy nagy politikai párt táborát képezték. E derék bajtársak már csaknem mind kidőltek a csatamezőn, vagy a sors csapásai alatt. — De a mindinkább árván maradó öreg erdélyi vadász a közelebbi tíz év alatt is hü maradt régi szenvedélyéhez, egy pár régi és új barátjával még fel-felkereste a rengeteg vadait. Nem kisérte őket többé a régi kedv, épen beillettek e szomorú korszakba, de itt az erdők szabad kebelén legalább inkább kibeszélhették magokat. E korszakba esik a kép is, melly „Erdély legöregebb vadászát" meglehetős hasonlatban ábrázolva, lapjaink mai számának melléklete.—Az elejtett és elvérzett medvét lóháton keresvén fel, az elterült vadat két előre oda érkezett kopó ugatja, mig a peczér a többi kopóval a sűrűből bukkan ki, kit a vad mellett hagyva, maga tovább készül szálingani. A bevégzett vadászat e perczében mutatja a kép a szenvedélyes vadászt; az alatta lévő paripa a Kolozsvárt átalánosan ismert „Szennyes" nevü kancza, mellynek kiváló érdeme az, hogy 3 éves korától 9 éves koráig, tehát hat évig folytonosan, hámban terhes munkára volt használva s még sem romlott el, mert most 18 éves létére sincs tüdőjében s lábain legkisebb hiba , soha se botlik, még a kolozsvári utczaburkolaton sem, a mivel valóban sok van mondva ; futása és ugrása olly könnyű, mint 4 éves korában. A legmagasb meredeket fel és le, botlás nélkül megfutja; főkép soha sem fárad. — Illy SZÍVÓS , győző és tartós erőt csak is székely lovakban találhatni. A pesti lovaregylet választmányának a hazai lótenyésztés érdekében tett felterjesztése. (Vége.) A január 11-kén tartott vegyes tanácskozmány egyhangúlag abban egyezett meg, hogy a Ritter altábornagy úr imént felolvasott javaslatában foglalt elveket egészen sajátjává teszi — ha azonban e dolgozat némelly pontjának megváltoztatását sürgetően ajánlani kénytelen, ezt nem talán a lótenyésztési elvekre nézve fennforgó véleménykülönbség miatt, hanem azon meggyőződésből teszi,jhogy indítványa hazánk népe helyi és egyéni viszonyainak inkább megfelelő.