Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-30 / 36. szám

577 vasra. A körülmények azonban másnap Modorból távozni kényszerítenek sa szarvas felkeresését egy erdészre kellett bíznom, ki csakugyan fel is találta, de állítása szerint még életben volt s csak két lövéssel sikerült végleterítése. Az utána való napon ismét Modorbajövén, a szarvast, melly még a városi mészárosnál egészben feküdt, azonnal megvizsgáltam, golyómat csakugyan a heveder tájban találtam behatottnak s a mészárossal azt a válllap csontjai közül, hol az állításommal egyezöleg bennakadt — kivágatván, haza vittem a többi golyóimhoz hasonlítva )és mérlegen megmérve, csakugyan saját golyómnak lenni találtam. Már most az egészet összevéve akép lön a dolog megfejtve, hogy szomszédom, ki szarvasra még soha sem lött, bizonyosan kettőzött a szarvasokra, de mind a kettőt elhibázta; az egyik szarvas azonban történetesen épen fegyvere kisütése után, de az én első lövésem által nyert seb következtében rogyhatván össze — azt általa hitte lövöttnek, a második erösebb szarvast pedig szintén kétségen kivül az én golyóm találta. Szomszédom azonban mindezek daczára is makacsul állitá, hogy az egyik szarvast ö lőtte; melly makacssága engem — teljes meggyőződésem daczára is — megfosztott azon élvezettől, hogy ezen 8-as és páratlan 10-esre történt szerencsés kettős lövésemet vadászjegyzőkönyvembe minden óvás nélkül jegyezhessem. Roth József, Pesti kopóvadászatok. 21. — Decemb. 16. Ny. k. T. a „czinkotai nagy iccze." A kissé hives és szeles délelőttön kívülem csak Kállay Benő és Blaskovich Miklós urak jelentek meg. Több mint félórai keresés után a sz.-mihályi paszta körül akadtunk nyúlra, melly egyenesen Zsivora úr nyári lakának kertjébe menekült, honnan rövid szünet után a pesti káposztás kerteknek vette irányát s itt a vadászat tilos lévén, kénytelenek voltunk leverni nyomáról a falkát; a futam, melly a Rákos patak nem csekély akadályán vitt át, mintegy 15 perczig tartott. — Második nyulunk ismét Sz.-Mihály környékén ugrott s ismét negyedóráig tartó futamot adva, a közeli iszapos völgyön és vízvezető árkon kétszer vitt át; a hideg szél miatt azonban egy dombon végkép elvesztettük nyomát s midőn a falkár ezt kerestetné, újra friss nyúl és olly közel ugrott, hogy első pillanatra az imént hajtottnak hittem ; de bezzeg legény volt ez a talpán s először az „iccze csárda", aztán Czinkota felé, itt át az iszapos völgyön, a szép két vizes árkon, aztán Sz.-Mihálynak tartott, hol 20 percznyi sebes futam után nyoma elveszett. Elmondható, hogy legérdekesebb vadászataink egyike volt ez, mert a Rákossal együtt 7 vizes árok s legalább 15 más ugrás fokozta az iram hevélyeit. 22. — Dec. 17. Rk. T. a 8 számú vasúti őrház. Itt csak egyedül jelentem meg a falkárral s két rókát egymásután — mondani lehet, egyiket a másik nyomán hajtottunk a nádastól az ültetvények közé, hol a szekérút körül elvesztettük az elsőt, de a másodikat egész egy alacsony hidig hajtotta a falka, hol a hid alá s itt egy messzeágazó rókaszállásba bújt, melly épen a szekérút alatt terjedvén el, az ásást majdnem lehetlenné teszi. A nádasba tértünk tehát vissza s az elébbiek nyomán azonnal egy harmadik róka jött ki s egyenest a hídnak tartott, de az egyik osztorász