Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-30 / 36. szám

578 már ott várta s így rókánk Palotának — itt vasúton és erdőn át az újpesti szÖllokbe ment, hol üldözésével felhagytunk. 23. — Dec. 18. Rk. T. Fóth. Károlyi Gyula gróffal ketten a sz. jakabi nádashoz mentünk, hol a falka mintegy fél órai zaklatás után benn a rejtben ölte meg a rókát. Több itt nem lévén, a csomádi erdőbe mentünk keresni; pár perez múlva már hajtott a falka s az erdőben kétszer fordúlva meg, végtelen sebes irammal vitt. Az erdő sok helyt sürü s mindenütt hegyes völgyes, a lovaglás tehát sok akadályra talál s e körülményeknek tulajdonítandó, hogy a falkát szem elöl vesztvén, csak hang után lovagoltunk s több mint negyedórai futammal kiérvén az erdőből, már csak öt kopót láttam magam elött. A szétszórt falkát összehívó kiabálásomra megérkezett a falkár és gr. Károlyi Gyula — de a kutyákat az erdőből kicsalni nem sikerülvén, az öt kopó után indúltunk, melly a rókát Szödnek, egész a falu alá s innen vissza Ilka major felé cs végre vissza a csomádi erdőbe hajtotta, hol a két ostorász időközben a szétszórt falkát összeszedvén, az erdöszélen állott vele;'a friss falka a fáradt öthöz csatlakozván, felkapta a nyomot, pár száz lépésnyire rohanva ment, de itt egyszerre elvesztette s többé nem is volt képes fellelni a szimatot. Az erdőn kivüli futam szünet nélkül 47 perczig — az Összes pedig egy óránál tovább tartott. Hiszem, hogy ha pihent falka meg nem zavarja öt kopónkat, ezek alkalmasint megkapják a fáradt rókát. 24. — Dec. 19. Nyk. T. Benson közidomárnál. Jelen voltak: gr. Károlyi Gyula, Kállay Béni, Blaskovich Miklós és Ernő urak s e sorok irója. Az erős hideg szél miatt kevés érdekkel birí a vadászat; az ellebbenő szimaton három különböző nyulat hajtott a falka, egymásutáni rövid futamokban, de eredmény nélkül. 25. — Dec. 21. Rk. T. a 8. sz. vasúti őrház. A hajtott első róka a megyeri erdő alatti tarló közepén lyukba menekült, honnan ásó és kapa segítségével negyedórai munka után kizavartatván, a nádasba ment vissza, de innen is ki, az ültetvényeken át, ama bizonyos híd felé tartott. A lyuk itt gondosan be volt tömve s a legszebb iramra volt kilátásunk, midőn a falka egyszerre megáll s a vesztett szimatot a hid körül sehol se találja. Ez annyira lehangolt, hogy haza indúltunk, de a hallott zajra q visszafordúlván, a sebesen hajtó faíkát egész a fóthi kertig követtük, hol a sűrűben elveszett a nyom. A falkár beszélte, hogy hazatéret a hídtól mintegy 100 ölnyire az út mellett egy kopó hangot kezdett adni s mindjárt reá az egész falka teli hanggal hajtotta a rókát, melly az előbbi hajtás alkalmával a híd alá nem mehetvén, darabig az uton ment, hol a szimat hamar enyészik — s igy fejthető meg, hogy a híd közelében nyomát nem leltük. 20. — De c. 22. Rk. T. a váczi nádas; vadászok : b. Wenckheim Béla, gr. Szápáry Iván, gr. Károlyi Gyula és a jelentő. A reggeli nagy szélre és fagyra délben olvadás s tűrhető idő következett, igen jó szimattal. A nagyobb nádast most vágják, a kisebbe mentünk tehát — s rövid időn hangzott a tally-ho! A róka szölök felé tartva, két iszapos réten s több vizes árkon át nagy félkört vetett; néhányan egy árokban elbukván, a falkától elmaradtunk s a jó talajra kiérvén, lovaink legnagyobb sebessége kellett, hogy a falkát(beérhessük. A szölök alatt egy fötanyahely tömkelegébe, mellynek öt négyszeg ölnyi terén legalább 12 lyuka volt, menekült a róka.