Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-30 / 36. szám

569 nyílt látvány terül nyugotnak, hol alig fél mértföldnyi távolságban, rét s szántóföldek által a hegységtől elválasztva, a Búr fenyves erdeje örökzöld színben sötétlik, mellynek rónájából a Sashegyek menedékes halmai, mintegy hosszú-hát, észrevehetően magaslanak ki. Amott emelkedik az erdő felett a malaczkai vár különös alakú kéményeivel; a fenyves túlsó szélén pedig zöld alapból fehérlik ki a nagy-lévárdi kettős tornyú egyház. Az erdő rónája sötét nagy tóhoz hasonlít, míg túlsó partjai agyagos színben és kevés változással terülnek el a láthatár homályáig, hol még a távolban a nikolsburgi hegycsoport tűnik fel. Keletnek, a vadásztanya közvetlen a hegyek küszöbén áll, kertjét átkarolják a Prisesdolek és Knappova hegyfokai s ezek mellett tornyosulnak a Buczkova, az Eleshegy, a Rozsnove, egyesülve a hegyláncczal, mellyből a Visoka s a széles Czertun-kopecz a vadastér őrtornyaiként emelkednek, völgyeit s lejtőit bikkes erdő borítja, mellyben a fővad állandóan tartózkodik s itt van a legválogatottabb lesjáratok színhelye. Ha e hegyes vidéket, mellyhez sok kedves vadásztársam emléke is csatol, ha az annyiszor s annyi érdekes vadászélmény közt látogatott s bejárt kúpjait meszsziről is nézhetem, mindig szives üdvözléssel fogadom s örömmel emlékszem mind arra, a mit ott láttam, lőttem s tapasztaltam. Az idény szeles és ködös végnapjai alatt azonban kevés örvendetes eredményt jegyezhettem fel, de még egy esti lesjáratnak néztem elébe s a remény nem hagyott el, hogy megragadhatom talán egy perezre az esélyt, melly eddig makacsul elkerült credula vitám spes fovet Felültem tehát házi uram öreg tarka ponyjára s belovagoltam az új patak torkolatánál, hogy ennek mentében a kis Reid és a 3 Jávorhegyen át a konyhai erdőkerület legszebb részére érhessek. A modori völgyben Hodun körerdészei találkoztam, ki ott várt reám s első kérdésem az erős szarvast illette, mellyet múltkor láttam. Alighanem a Czertun-kopecz-en tartózkodik, volt a felelet, de olly ritkán jelentkezik, hogy holléte bizonytalan. Ezen erős szarvast elriasztottam a múltkor, mert azt hivén, hogy feljebb kell még mennem míg forgójához érek, semmit sem gyanítva kiléptem a Reissig sűrűből s ott állott már a falka nem messze tőlem a ritkított erdőben ; a tarvad meglátott, 7 Ö / elriadt, a szarvas utána rohant s csak annyit láttam mielőtt a ködben eltűnt, hogy igen erős testű s vastag agancsú. — Hát ezen kivül mi jó reményünk lehet? kérdém még az erdészt. — Hajnalkor, mondá ő, sürü köd volt és semmit se hallottunk, de a múlt estén a völgyben tizenegy szarvas jelentkezett. Este tizenegy s reggel egysem! Tudnivaló, milly kényes jelenség, még az idény javában is, a szarvasok hangozása. Azt tartják ugyan a vadászok, hogy szent Egyed napjára lesz üzekedő a szarvas, s ebből azt kellene következtetni, hogy sept. 1-töl kezdve már jelentkezik s a lesjáró mindazon előnyökben részesül, mit a rigyetés igér. Az íizekedés ideje valóban beáll ekkor, sőt erdészek állítják, hogy már augustus végével erős szarvasok mormogva hangoznak. De égalji viszonyaink változása s főleg az uralkodó nyári szárazság okozzák, hogy illy évtájban is még az