Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-20 / 35. szám

563 tartozik az aspremonti park és erdő, hol jó vadászatok estek, mellyekre azonban nincs már szüksége, mióta Draycott Manor őt urának nevezi. Sürün hírlik, hogy visszavonul a követségtől nem sokára. A Condé kastély környékén talán minap tartá utolsó vadászatát s nyolczad magával 147 fáczánkakast, 36 nyulat, 130 tengeri nyulat és 3 özet ejtett el. Napoleon herezeg szarvaskopófalkája egészen angol módra van szervezve; a berezeg arra törekszik, hogy az angol egyszerűséget honosítsa meg a „Grande Vénerie francaise" kissé nehézkes és dagályos modora helyett. A minapi vadászat találkozóján hatvan lovas jött össze Meudon mellett; a szarvast kibocsátották a rekeszből s a 17V

2 pár kópéból álló falkát szimatra vezették. A szarvas, miután negyed óráig forgott az erdőben, kitört a síkra s ezen keresztül egy más erdőbe ment, mellynek szélén egy őz nyomán haladván át, ez a kutyákat tévútra vitte s tíz percznyi szünet állt be, melly után a kopók újra felvették a szimatot s keményen szorítva a szarvast, ez a St. Martin folyóba vetette magát, hol a malomgát sebes árja magával ragadta s a malomkerék alá sodorta, a követő néhány kopóval együtt. A szarvas vizbe fúlt, de a kutyák megmenekültek. A futam négy órát tartott, — a mezőny nagyobb része messze maradt el. Vadász-kirándulás az Amazvazi területére, Dél-Afrikában. (Vége). Aug. 19-ikéu. — Ma is több kraalt érintettünk, s többeket láttunk a király ágyasai közül; egyike, ki mintegy három mértföldnyire lakik Eludidine-től, nagyon csinos, tizenöt éves teremtés volt. Tejjel, sörrel jól tartott, s mi részünkről hasonló szívességekben részesült. Délutáni két óra tájban elértük „a király" vagy „anyakirályné" kraalját Eludidine-ben ; ő fölsége, kantárszárán vezetve egy lovat, épen nem királyias modorban elénk jött, utána számos „amapataki" vagy is főtanácsos. Királyi személyét bőven kigombozott ócska köpenyeg burkolta. Feje borotválva volt egy kis csomó kivételével a feje tetején. Ez alatt három piros, meg három zöld toll a „gually gually" egy gyönyörű tollazatú madár farkából. Ifjúnak, körülbelül harminczöt évesnek látszott; fekete bajszával (ritka ékesség a kaffereknél) valósággal rettentővé válhatott volna bárhol is a szépnemre nézve; jó nézését, nyilt tekintetét kissé elrontotta a valamennyire ravasz, sóvár, álmos kifejezés. Öltözete, mint szokás, az umcsa és senani volt, amaz ökörbőrből készült fekete mez, az utóbbi az „ecelo" és „essumányu"-ból (párduez és vadmacskáéból), mellyek takarosan vékony szíjra kötve, az előbbi előre lóg, másika hátrafelé csípejére. Jobb lába bokáján ökörfarkból készült szőrös övedzőt viselt; „outonda"-ján pedig pompásan vágott szarvorrú szarvat. Szája nagy volt, de fölséges fogsorral ékeskedve, melly gyöngyházként csillogott. Rendkívül kapzsi, kegyetlen szörnyeteg hírében áll, kinek esze csak a kincsen, az asszonyokon, a fényűzésen és kényelmen jár. A mi keveset felőle Nambone-tól megtudhattam, népe szörnyen rettegi s legkevésbbé sem fog meglepni, ha egyszer azt hallom, hogy rövid pör útján lecsapták a fejét. 0 felségét közeledtekor „Byati!" „Zumkulumkulu 1" „Ingelove!" kiáltás s