Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-20 / 35. szám

562 kezekbe kerül. Eddig Normandia volt az ország azon része, hol a kormány segélyét legkevésbé hitték nélkülözhetni s ha az államménesek igazgatója Fleury tábornok körutat tett e vidéken, alig gyözött eleget tenni a sok követelésnek, melly az állami hágó mének szaporítását kívánta; s ime az idén már illyszerü követelések helyett magántenyésztöktől kap ajánlatokat, hogy saját méneikkel képesek az egész szükséget fedezni. Ennek folytán St. Lő és Le Pin ménesei is meg fognak szűnni s magánvállalkozóknak adatnak át, kik bizonyos feltételek és biztosíték mellett a vidéket hágó-ménekkel ellátják. Mihelyt aztán kiderül, hogy e mód czélhoz vezet: a kormány egészen leveszi kezét a lótenyésztésről s legfölebb egy cszászári ménesre és a jeles tenyésztmények díjazására szorítkozik. Lajos Fülöp kormánya milliókat költött ezen ügy emelésére s nem ért el vele olly fényes sikert, mint Napoleon Lajos a „szabad üzlet" elvének időszerű alkalmazásával. Qui vivra verra, hogy a franczia lótenyésztés maholnap az angolnak vetélytársa lesz. Alig múlik el hét jelentés nélkül, hogy itt vagy ott a jövő évben új versenytér nyílik. Bourges városának is lesz gyepe s a városi tanács az ott tartandó versenyekhez tízezer frank díjat tűzött ki. Lille város tanácsa tizenkétezer frankot ajánlott az 1864-iki versenyekre. A folyó éviekben gróf Lagrange volt a főnyertes 280,000 frankkal, melly összegnek közel felét Angliában nyerte. Második a nyerők bözt Midé Montgomery 150,000 frankkal, mellynek legnagyobb részét La Touques kereste; harmadik, csaknem hasonló nyereménnyel, a párisi nagy díj nyertesének Rangernek tulajdonosa, Mr Savile. Százezer frankon felül hatan nyertek. Az akadályversenyek úrlovaraQ közt az angol Capt. Hunt áll első helyen, ki tizenegyszer elsőnek és kilenczszer másodiknak ért be. A compiégnei császári vadászatok november végén jó sikerrel kezdődtek meg. A császár rendesen 8-at jelel ki vendégei közül, kik vele vadásszanak s e számon túl soha sem megy. E nyolczan az utóbbi alkalommal a kővetkezők voltak: Napoleon berezeg, Murát Lucián berezeg, Murát Joachim hg, Moskova hg, Magnan tábornagy, gr. Komar, Bivona hg és Béhic úr. Lőttek özet, nyulat, tengeri nyulat, fáczánt, foglyot, szalonkát, összesen 900 darabot; e számból a császár fegyverére 195 da» rab esett. A császári szarvaskopók is vadásztak párszor lietenkint s jó sportjuk volt. Az utolsó alkalommal a kis császári berezeg is künn volt teljes vadászjelmezben, az aranyhimzetü zöldöltönyben; kis ponyját minden segély nélkül, bátran s úgy látszik nagy kedvvel üli. A norfolki nép azt tartotta a walesi herczegröl kicsi korában, hogy „jó király lesz belőle, mert jól üli a lovat" —; a francziák ugyan ezt a következtetést vonhatnák a franczia trón örökösét illetőleg. A császár és a császárné szintén lóháton követték a vadászatot s a hintón kün lévők nagyobb részével együtt jelen voltak a szép agancsár elfogatásán. A vadászrész a palota udvarában szokás szerint esti kilencz órakor adatott ki, a látványra bebocsátott városiaknak nagy tömege előtt. Lord Cowley az angol követ évek hosszú sora óta bérli a Condé család petit chateau birtokát. A grand chateau Chantillyban a forradalom alatt lángok martaléka lett s most csak a nagyszerű istállók állanak. Az angol követ e nyári lakához