Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-20 / 35. szám

556 N o v. 23. A sebes falka után 7 úrlovas. Nedves hideg idő, hűvös szél, a talaj jó, de nem fölötte mély; szimatra e reggel a leverödött ködharmat és a később támadt szél miatt kevés kilátás. Vadásztér: Alsó-Leperd, mellynek Konda melletti legszélső vetésén ugrott nyúl a leperdi gyepen át az alsó-leperdi tengeri-szárnak tartott s a fekete berek szélén megfordúlva, a csutában meghúzta magát, de a közelében legeltető gulyás által útbaigazítva, csakhamar reája leltünk. A nyúl most a legközelebbi csorda közé menekült; kutyáink itt újból csapát vesztettek, azonban rögtön szimatra lelvén, sebesen hajtottak egész az utosó leperdi majorig. A majornál tökéletes szünet állott be s a falkár kutyáit körben forgatván, hosszabb ideig az elveszett nyomot kereste. Igy baladtunk el a major melletti gyepen, reá csapván a legközelebbi tarlóra, mellyről azonnal nyúl peczkelte fel magát s a kondai vetett erdőnek tartva, csak kevéssé volt képes a kutyákat hátrahagyni; az erdőtől száz lépésnyire megszűnt a csaholás, de azért a falka nagy része csomóban maradva határozott irányban az erdőnek tartott. A falkár nehogy csapát veszítsen, a kutyák leverése végett az erdőbe küldötte ostorászait, de a lekorbácsolás lehetlenné vált, mert a falka a nyúl helyett rókát vett fel s az űzött nyúl ősapájáról, melly következő napon az erdő melletti bokrokban kimúlva találtatott, letérvén, megindúlt a róka után s dühös ugatás közt veszett sebes iramban tört ki az erdőből. A róka eleinte a kondai árokparton Felső-Leperd felé tartott, majd jobbra kanyarodva a kondai malomárok oldalágán át az alsó-leperdi szérüs kertek között keresett menedéket; innen az alsó-leperdi tengeri száron keresztül darabig a Fekete berek irányvonalán haladt felfelé, a tengeri végén i rányt változtatva a méhes-háznál át kelt a Fekete berken s a dalmandí földeken keresztül a major alatti úgynevezett Medgyes kerteknél szántó béresek láttára az országút mellett új Dalmandnak vette irányát, azonban a csábiényi patakhoz érve, ennek partgödrében haladt a patak mentén lefelé, de innen is kiszórhatván, már nem bizott erejében hogy a dalmandi öreg erdőt elérje, hanem a csáblényi szérüs kertek felé fordúlt. — A falka a szimatot perczig sem veszíté és csomóban hajtva követte ; a ravasz állat a kutyáknak cselt vetendő, egy polyva-kupacson húzta meg magát s valóban a kopók át is sudamlottak csapáján, de észrevétetvén, az üldöző zaj elöl a szomszéd szalmakazal tetejére menekült s lihegve futosott egyik oldalról a másikra, mig végre a minden oldalról s biztató kiáltásokkal ostromolt kazal tetejéről egy vadásztársunk által lekergettetvén, mintegy 50 Ölet futva a legközelebbi gémes kút válúja és kámvája közt húzta meg magát, hol a kutyák által megragadva, csakhamar bevégzé szívós életét. — Ezen vadásznap nyújtott az egész idény alatt legtöbb sportot, mert nemcsak a sebes falka kitűnő jóságáról és szívósságáról, melly úgyszólván egy szuszban nyulat és rókát hajtott fogásra — hanem vadászlovaink kitartásáról és kellő sebességéről is meggyőzött bennünket, mert azok az 1 óra és 13 perczes futamot nagy részt jól kiállották s nem találkozott egy sem, melly az útbaesö akadályoknál az ugrást megtagadta volna. Az egész időből a róka futamára 54 perez esik ; a befutott tér pedig három német mértföldet tesz. N o v. 26. Lassú falka; 9 úrlovas. — Az egész éjen át szemzett eső délfelé szűnni kezdett, az idő homályos maradt, de kissé megenyhült. Vadásztérül AlsóLeperd volt kitűzve, de már a találkozóra menet nyulat ugrattunk sa falka szép haj-