Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-20 / 35. szám

557 tással indult a leperdi tarlón át a tengeribe; itt a tengeri-szélen felfelé, majd a leperdi bozótnak kanyarult nyúl ősapáján darabig szimatolva, az árok mentén le Konda felé újból sebesen kezdett hajtani. Igy haladt a vadászat a tengeri sarkától vissza a tengeri közepén létező rókalyukig, hova üldözött nyulunk menekült. —• Második és harmadik nyulunk a tengeri-szárban legelő marhák között veszett el. — Végre a kondai tarló szélén kelt nyúl a leperdi majornak vette futását; később kissé jobbra tartva az országúton keresztül a Fekete berek melletti tengeri-tarlóban tünt el. A tengeri szélén beállott szünet alatt, szorgalmas keresés után végre szimatra jött a falka s mind jobban jobban indúlva, végre teli hanggal kezdett hajtani — s többé ősapát nem veszítve, szakadatlan folyt a vadászat a leperdi tengerin és döbröközi harmadosokon keresztül le a szarvasdí földekre, és a többször ugrott friss nyulak daczára is az ügyes falkárnak hajtott nyulát szemmel tartani sikerülvén, hosszas szemre-hajtás után a kimerültség miatt elszédült füles végre elfogatott. N o v. 29. Ma ismét népesebb mezőny, 12 úrlovas. Tiszta hideg idő, keleti szél, melly nálunk rendesen rosz szimatott okoz. Sebes falka. — Az első nyúl a dombovári országúton a hosszas keresés daczára is (nyoma kihűlvén) elveszett. A másik nyúl a kondai tarlón kelt s az országúton keresztül futva, a kondai major felé, majd vissza a csatornának tartott s átmenvén a csatorna hídján útját be a szilfás felé vette, vetésen haladt keresztül s fenn a domb tetején meglapúlt. A falka a dombra érve csapát vesztett s keresés közben friss nyulat ugratván, indult utána. Mi a fáradt nyulat, a mint széltében lovagoltunk, kiugrattuk s fel is ismertük, ezalatt azonban a falka már a kondai árok mentén hajtott s igy sokkal messzebb volt, hogy sem a leverésre gondolni lehetett volna. Mentünk tehát a friss njml után, melly a kondai árkon keresztül a vetett erdőnek tartott. A falka a nyulat, melly az erdőben irányt változtatott, szerencsésen keresztül hajtotta. Itt egy nagyobb kerülő után újból a kondai csatornának tartott a vadászat, de nem ment át rajta, hanem jobbra fordúlva Leperd felé vette irányát s többnyire a völgyekben baladva, végre az alsó-leperdi kis tüskés rejtben a nyúl elfogásával végződött. — Ez volt utolsó őszi vadászatunk, mert másnap reggelén csontkeményre fagyott talaj hirére ébredtünk. Szeniczey Ödön. Válasz a Hercules tulajdonosának a V. V.-lap f. é. 33-dik számában felhozott esetekre. Nincs könnyebb mint agarásznak lenni: mert ebez csak pénz kell, s ekkor van ló, lovász, karikás, agár, szem, jó torok, részvény befizetési tehetség — s előttünk áll a megtestesült agarász. S ime, mivel bátor fiú, történetesen jó futó lova van s részvényes is: a legközelebbi díj-agarászaton már derüre-borúra — mint választott biró — szórja az agarak futása feletti Ítéleteit. — Ezt én természetesnek találom, mert ha akad olly agártulajdonos, ki illy agarászati tudomány nélküli birót választ, miért ne vállalná el a biróságot, ha volt ember, ki öt arra alkalmasnak találta? De más oldalról igen természetesnek találom azon körülményt is, ha illyen alkalommal a jelenlévő szakavatott agarász bajusza alatt jót nevet illy ferde választás