Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-20 / 35. szám

555 és nagyságra igen összevágó, fürge és engedelmes kis kutyákból sok góllal és szakértelemmel egybeállított falka után '20 úrlovas indult. Az első nyúl birkafalkák közé keveredett s eltiport csapájaa szimatot roszúl tartó gyöngyharmatos füvön nem volt fellelhető. — A második nyúl az alsó-leperdi tengeri szárban kelt s a kondai és alsó-leperdi tarlókon lefutva, nagy kerülő után fekvéséhez visszatért, — innen a tengeri-száron keresztül vitte a vadászatot s annak szélén jobbra fordult; midőn az árkon átugorva a gyepre ért s látható, lön, csak szembetűnő erőlködéssel volt képes haladni, úgy hogy a kutyák által beközelítve, a hajtás már szemre történt ; azonban erejét összeszedve, a kondai malomárokhoz vezető ingoványos völgyön áthaladtában annyi térelőnyt nyert, hogy ideje maradt a kutyák elöl egy rókalyukba menekülni — s mégis bevégzé pályáját, mert a lyukból már merevülten vétetett ki. Nov. 21. Sebes falka. A ködös, hideg s minden esélyek szerint rosz szimatot igérö naptól keveset remélve, a felső-leperdi földeken kezdtünk vadászni. Az első nyúl után tett kísérletünk meghiúsulván, jó darabig haladtunk keresve, midőn a falka egy — a felső-leperdi tarlón igen messziről ugrott nyúl után megindúlt E nyúl ugyancsak befogott s az alsó-leperdi tengeri szárnak tartva eltűnt szemeink elöl. A falka azonban folyvást nyomon maradva, gyönyörű irammal haladt a kukoricza-száron és a kondai földeken keresztül, neki a fekete bereknek. A fekete berken átkelve s a dalmandi földeken keresztül haladva, a csáblényi patakon és a csáblényi major melletti földeken át, iramát rókafalkálioz méltó sebességgel folytatta s vitte a vadászatot fel a görcsményi várba. A futam minden legkisebb szünet nélkül 39 perczig tartott, A várban volt első, mintegy másfél percznyi megállapodásunk, — s nyulunkat már a rókalyukak egyikébe menekültnek véltük, midőn nagy örömünkre a Dalmandon nevelt „Siess", a legbiztosabb kopók egyike, a sánczok délkeleti nyílásán kifelé hajtani kezdett; — igy haladtunk a csak időnként csaholó és szimatoló kutyák után alig négy-ötszáz lépésnyire, midőn a falkár a nyulat fektében észrevette s kiugratván „Catch hím" kiáltására kopók és lovasok tarka, zavart rendetlenségben indúltak utána, — a nyúl azonban legény volt a gáton s végerejével még ekkor is pár perezre hátra hagyta a kutyákat, de futása egyszerre csökkenvén, visszafordúlt s újból a vár felé tartott, de mielőtt az óhajtott rókalyukak egyikét elérte volna, a sáncz oldalában a kutyák előtt összerogyott. Nov. 22. Lassú falka, 9 úrlovas. Az alsó-leperdi szántáson fektében észrevett süldő, mielőtt lábra kaphatott volna, elnyomatott. Ugyanazon szántáson az egyszerre kelt két nyúl közül egyik szilfás veié vette irányát, a falka is utána indúlt s a jól átázott szimattartó talajon gyönyörű telihanggal csomóban hajtva haladt a leperdi földeken és malomárkon keresztül, — az árkon túl a falka széledni kezdett s végre kétfelé szakadva, egyik része északnak, másika délnek tartott. — A hajtott nyúl a kondai ároknak vette irányát s hét kopó által követve, darabig az árokparton felfelé haladt, majd Felső-Leperdnek fordúlt s a kenderföldeken keresztül a kertek közé menekült. A falka elszakadt része csak fáradtsággal volt leverhető s igy a vadászathoz nem csatlakozhatván, a kertek között mind hosszabb szünetek álltak be, mig a vadászat végkép megszakadt. E napon még két nyúlra történt hajtás, de a mindig erősbülő hideg szél miatt siker nélkül.