Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-10 / 34. szám

543 letedre magadat a Dámával?" — „Meg;" volt a felelet. — „Ugy én is megadom magamat" — s hidegvérrel leszólítani lovamról. Lovagiasabban úgy hiszem, nem viselhetem magamat. Ostobaságot követtem-e el tehát, midőn Dániámmal kihívtam (vagy inkább illő szerénységgel megkértem) az országot? Maga Retsky sem hiszi ezt; úgy van, nem hiszi s ez elég vigasztalás nekem. A helyszínén Ítéletem kimondásában meggátolt az, hogy a szekereinktől távol egy nagy nyúl kelt, mellyet a Bánom-kertig számos szélvágással ért a Dáma s benn meg is fogta. Meghíván ezután Retskyt, hogy én még most is kész vagyok futtatni a Csipkével, András azt felelte, hogy már ha leverné is a Csipke a Dániámat, nem volna dicsőség, mert egy nyúllal fórja van a Dániának ; ebben igaza lévén Retskynek, nem sürgetém tovább; a városba szekerezvén, a „Fehér ló" vendéglőben vigan vacsoráltunk s Szikszay József valódi derék magyar indítványára azt határoztuk, hogy„az első fogadásra történt agar ászát és az alföldi utolsó veterán a gar ász emlékezetére, november 21. este j én, mindig mig élünk, a Fehér ló vendéglőben összegyűlünk, egymás láthatásának örülni, vagy az elhúnytat siratni." Indokom a Dámám elmarasztalására egy, melly azon alapúi, hogy én a gyenge embert, lovat, agarat, mindent miben erő hiányzik, de a tüz, akarat nem — védelmezem, mert senki sem oka annak, hogy a divina potentia neki több tehetséget nem adott; ellenben az erejét jobb időre tartogató ravaszt, mint lelki betegségben sínlődöt, semmiben sem oltalmazom, még kedves Dániámban sem, mert ha ismeretes nagy erejét az első legerősebb nyúlon idején használatba veszi, tökéletesen tudom, hogy ura s egyszersmind birája láttára elhagyja vetélytársát, bevárja s meg is fogja nyulát. Most az egyszer hát, de ezen az okon soha többször, Dániámat leveretettnek, a Csipkét pedig győztesnek nyilvánítom — mint bíró. Mint tulajdonos „fenntartom a fenntartandókat" s rogyásig teendő futtatásban, egész sík helyen, hol minden látható legyen, míg Dámám erejében van, bárkitől felveszem az elibem vetett kesztyűt s jóval nagyobb fogadá t is elfogadok, de csak hat ember előtt, mert a nagy sokaságnak tulajdonítom most is a számtalan fatalitást. Nadányi Imre, tulajdonos, bíró, tanú, ügyvéd, referens — és igaz barát. Hercules tulajdonosához. i. Örömmel olvastam a „Vadászlap" 33-ik számában azon felhívást, melyet a „Hercules tulajdonosa" hozzám, mint a földvári első dijas agár tulajdonosához intézett. En e kihívást elfogadom, mind a két agárra egymásután ; és pedig mindenik agárra nem csak egy vagy két, hanem három nyúlra, természetesen az egyik agár ellen egy nap, a másik ellen másnap; sok lévén az agárnak, bármily jó legyen is, egy nap alatt hat nyúlra futni, engedjen meg azonban a tisztelt kihivó úr egy észrevételt; mint tapasztalt agarász tudni fogja, hogy a helyben lévő agár ugyanazon étel mellett nagy előnyben van azon agár ellen, melyet szekeren több mértföldre kell czipelni s mely ez