Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-11-30 / 33. szám

531 pampasait, hol szilaj jókedvben élvezik szabadságukat. Mindazonáltal nem szabad gondolni, hogy eszabadságuknál fogva uratlan jószágot képeznek; valamint az európai vad, habár szabadon jár-kel, a föld birtokosáé, ugy e lovak is azon estanciák tulojdonjogához tartoznak, mcllyeken táplálkoznak. Az estanciák nagy kiterjedésű területek vagy legelök, mellyek egy része több kevesebb telepitö által mivelés alatt áll — de azonfelül a vad marhák és lovak ezrei lakják. Ez állatok kisebb nagyobb számán alapszik a birtokos vagyona; csikósok és gulyások viselik gondjukat. Ezek a birtok különböző pontjain állomásoznak, bogy a csordákat bizonyos határok átlépésében gátolják és visszatereljék, ha távolabbi barangolásokra kedvök kerekednék. A lovak itt igen becses bú-tokot képeznek, mert noha egy-egy darabnak igen csekély az ára, mégis a nagy számnál fogva s miután szinte semmi költséget sem okoznak a belölök húzható nyereség tetemes. Humboldt útja idejében az Orinoco partvidékén 2200 piaszter volt ezer lónak az ára. Bajos ugyan pontosan megállapítani, hogy Dél-Amerikában egy piaszternek mi az értéke — azonban az egész összeg, darabszámra csak néhány shillingre rúg. Más tudósításokból kiderül, hogy Dél-Amerikában sohasem lovagolják, ellenben, hogy tápszerül gyakran használják a kanczákat, mert az Indiánok valamint Ázsia és Kelet-Európa tatár törzsei élvezik ez állat búsát, s ez úgy látszik, mindenütt történik hol a ló a természeti szabadság állapotjában előfordúl. — A dél-amerikai katona útközben egyéb tápszert nem is kap. Darwin beszéli, hogy átkelvén a Rio Colorado folyamán, zavarba ejté öt a kanczáknak roppant tömege, mellyet áthajtottak a folyón, hogy Rozas tábornok dandárát az ország belsejébe kövesse. E szállítmány sajátságos látványt nyújtott, s mialatt így magával hajtatta a sereg táplálékát, mozdulataiban csak kevéssé gátoltatik, mert nem ritka eset, bogy illy csorda több egymást követő napon át 100—100 angol mértföldnyi napi útat tesz. — Ez állatok bőreit az clvadúlt szarvasmarba bőrével egy értéküeknek tartják ;• fontos kiviteli ezikket képeznek, s legnagyobb részt átszállíttatnak Európába, hol kikészíttetvén lábbeliek anyagául szolgálnak. Korábbi időkben corduan-bőr neve alatt az illynemü legjobb minőségű bőr Spanyolországból került, de újabban nemcsak ezen, de sok más kereskedelmi czikk tekintetében változás történt s most már a délamerikai bőr csaknem olly jó, mint a spanyol, azonfelül olcsóbb és nagyobb mennyiségben is kapható, mint amaz. Az angol telivér lovak bőreiből készült gyártmány kitűnő minőségű ugyan, de a dolog természeténél fogva ritka. Ez által távolról sem mondjuk azt, hogy telivérlovakat boriik végett ölnének, ellenben Délamerikában minden évben ezrenkint vágatnak le a lovak, miután csak is e czélra tenyésztik és nevelik, de csak is illy módon jövedelmez az estanciának. A beteg vagy elaggott lovak bőre kisebb értékű. Tudva levő dolog, bogy a borkereskedő a ló bőrét minősége szerint három osztályba sorozza: legbecsesebb és a többinél tetemesen jobb a nyak és vállbör, mert tartós, tömör és hajlékony; ez osztály igazi spanyol corduánbőr neve alatt jö árúba s nö- és gyermekezipökre használtatik; másod minőségű a derék és hát bőre, melly sokkal vastagabb, s a lábbeliek felböreül szolgál ; legsilányabb a gyenge és törékeny hasbör s csak a legolcsóbb gyártmányokra fordíttatik.