Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-10 / 4. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. ÚJFALVI SÁNDOR. (Sportjellemrajz.) Kevéssel azután, hogy a „Vadász- és Versenylap", mint irodalmunk egy egészen parlagon fekvő ágának úttörője megindult : a szerkesztőhöz Kolozsvárról egy levél érkezett, melly őt az új pályán üdvözölve*, kedvre, kitartásra, munkásságra ösztönzé. — A szívélyes hangon, tiszta szép magyarsággal s erős kézvonásokkal írt sorok alatt egyszerűen e név : „Újfalvi Sándor" állott s a szerkesztő e név viselőjében önkénytelen egy — élte delén levő alakot képzelt, ki a Vadászlapban szenvedélyének talán megfelelő olvasmányra lelve, jónak látja a vállalkozót kissé buzdítani. Egy évvel később tisztes öreg úr lépett a szerkesztő szobájába s ez — bár az első pillanatra sejté, hogy látogatója erdélyi s esküdni mert volna hogy vadász : ínég is rendkívül meg volt lepve, midőn az ősz fürtű de élénk szemű férfiú magát mint „Újfalvi Sándort" ismerteié meg. — 1858 év tavaszán volt ez, midőn gyöngélkedő egészsége ápolása végett Pestre jött, néhány hónapot itt töltendő. E néhány hónap alatt a szerkesztőnek véle nem csak gyakrabban találkozni, hanem barátságát és bizalmát is megnyerni szerencséje volt s e bizalomnak a kedves és tanúlságos órákon kivül, kettőt köszönhet. Egy az, hogy az akkor kezdeményezett „ Vadászmüszótár" szerkesztésében nagy segítségére volt „Erdély legöregebb vadászának" széles tapasztalata és ismerete, mellyel öseredeti s már csaknem feledésbe menő kifejezéseket és erdélyi műszavakat adott a szerkesztő kezére; más az , hogy egy terjedelmes kéziratot tárt fel előtte, melly „Erdély régibb és közelibb vadászatait" tárgyalva, e czímet viseli is. A Még ma is élénken rezg fel a benyomás, mellyet e kézirat mohó elolvasása 4