Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-11-30 / 33. szám

530 Parana folyóba s éhségtől elgyengülve s kimerülve, nem birván felkapni az iszapos partokon, visszasiklottak s vizbe fúltak. A San Pedro alatt kavargó folyamág annyira megtelt rothadó állathullákkal, bogy a kifejlett bűz miatt a hajók nem mehet­tek arra. Kétséget nem szenved, bogy illy módon száz meg száz ezer állat veszett a folyóba. A bűzlő hullák leúszván a vízen igen valószínű, hogy legnagyobb részük a la Plata torkolatának sekélyeiben megfeneklett. Minden kisebb folyó vize nagy mértékben sósizüvé vált, mi ismét nagyszámú, azokból ivott más állatoknak vesz­tét okozta. Közvetlenül e pusztító szárazság után árvizekkel járó rendkívül esős idő­szak köszöntött be. És ez okozá, hogy e csontvázak ezreit a következő év lerako­dásai betemették, s érdekes volna tudni, milly vélekedést kelthetett ez egy geolog­ban, ki a legkülönbözőbb fajú és korú állatok ezreinek csontjait így egy nagy föld­tömegben együtt eltemetve találá ? Nem volna-e hajlandó illy körülmények okát inkább egy az egész országot elborító árvízben, mintsem a dolgok rendes folyamá­ban keresni? Milly tömegesen irtó befolyással van a szárazság és árvíz e váltakozása Dél-Amerika pusztáinak vad lovaira, arról Humboldt is megemlékezik, midőn útleí­rásában az Apure, Meta és Orinoco vizeinek időszaki áradásairól szólván elmondja, hogy a Savannákban szerte barangoló lovak, ha az esőszak beálltával elkésnek fel­keresni a Llanos vagy Pampasok magasabb rónáit, százával vesznek el. Illyenkor látni, mint úszkálnak félnapokon át a kanezák csikaik kíséretében, hogy a víz színén kiálló füvek végét lelegeljék. E kínos táplálkozás mellett alligátoroktól üldöztetnek s nem ritkán látni ezombjaikon sebhelyeket, mellyek e szörnyek marásaitól erednek. A csikók illyenkor nagy számmal fúlnak a vizbe, mert úszva hamarabb fáradnak el, mint az anyakanczák, mellyeket mindazáltal a végerö fogytáig konokúl kisérnek. Ellentétül beáll azután a szintolly kárthozó aszály; a folyamok és mocsárok kiszá­radnak, az iszap téglává sül, a vegetátio elaszik s a végtelen róna visszasugározza kiállhatlan bőségét az izzó napnak. Ekkor szomjúságtól szinte megdühödve a csor­dák örült rohammal száguldnak át a térségeken vizet keresni, némelyikük eltik­kadva bull el, mig a többiek széles folyam partjához érnek, mellyhez esetleg vagy finom orruk szaglási érzéke által vezéreltetnek. Most tolongva, taposva egymást, őrjöngő hévvel neki rohannak a víznek, a közben sok elmerül az iszapba vagy az után tódulóktól gázol tátik agyon, mások el­lentállás lehetősége nélkül beleszoríttatnak a folyóba, melly lefelé sodorván hullái­kat, vagy a tengerbe hömpölyíti vagy sekélyebb partokon és mocsárokba rakja le rothadó tetemeiket, hol csontjaik ezrenkint temetkeznek az iszapba. Illy módon gá­toltatik Dél-Amerika roppant síkjain a lovak szaporodása, mert kivéve a Jaguart és Pumát a macskanemnek ott nem él nagyobb s veszélyesebb képviselője, ezek pedig, úgy látszik, csak kevéssé vagy épen nem háborgatják. Daczára azonban e tömeges pusztulásnak még mindegyre csaknem hihetetet­len a vad vagy inkább elvadult lovak száma, kivált a Rio de la Plata és Patagonia déli részei között; s ezernyi falkákban lakják Brazília, de főleg Buenos Ayres nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom