Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-10-10 / 28. szám

449 nyilt sík tereken legeli a rövid, édes füvet mint a ló, mellyhez belső részeire nézve hasonlít, a mennyiben nincs két gyomra, mint a tehénnek. A beján az elefánt módjára a buja erős füvet s tüskés bokrokat rágcsálja. Mind a kettő víz közelében tartózkodik, mert azon felül, h ogy bőségesen isznak, szeretnek az iszapban fetrengeni. Némelly vidékeken illy rhinoceros-pocsolyák igen nagy számmal vannak, s ott e vad mindig található. Szokásaiban is nagyon elütt egymástól e két fajta. A bejant rendszerint sürü tüskés bozótban találni, néha magánosan, néha kis csoportokban, valamint a culmant is, de szabadabb téreken. A feketének hullatéka egy álló tüske és kemény fü, melly belein átlialadtában csak kevéssé változott át; ez pedig mindenkor valami fa vagy bokor tövében található, mellyeket roncsoló vad rohamaival gyakran földre terít. A culman hullatéka a lóéhoz hasonlít, de nagyobb mennyiségű ; e kettőnek különböző mivolta után, valamint abból is, hogy mennyi ideig volt kitéve a napnak, a vadász biztosabban következtethet mint bármi más jel után ezen állatok hollétére. A ki jó síikért óhajt, erre kell hogy figyelemmel legyen. A beján füle kisebb s egyenesebb állású ; feje elején csaknem egyenlően megtermett egy egész harmadfél lábnyi hosszúságú két szarvat hord. Húsa, nem úgy mint a másé, hitvány, és még a bennszülötteknek sem kell ha egyebet kaphatnak. Támadásait, úgy látszik, inkább kíváncsiságból mint harczias hajlamból intézi, a mennyiben sohasem fordúl vissza, hanem nagy gyorsan tovább rohan. Mind a mellett a holland vadász fél tőle, annyival inkább, minthogy a sűrűben tartózkodván, csak akkor tűnik szembe, ha közvetlen közelben van. A ki csak némileg fürge s éber lelkű, rohanásait könnyű szerrel kikerülheti, mert az állat szarvát földnek szegezve ront előre és sohasem fordúl vissza. A rhinoceros teste igen vaskos; lába rövid, de fürgén tud vele élni; patája körded alakú három újjal; magassága körülbelől hat-hét láb, hossza mintegy tizenkét láb; farka tizennyolcz hüvelyk egész két láb hosszú, tömör és sörtés ; feje rendkívül hosszú, vastag, előreálló szemöldökkel; szeme az állat termetéhez képest nagyon kicsi s mélyen eső; füle a nyaka fölött meredezik. A culmannál vagy fehér rhinocerosnál a hátsó szarv merő kinövés, hanem az orra fölött levő nem ritkán három négy lábnyi hosszú, kivált a tehénnél; a bikáé rövidebb s vastagabb. A rhinocerost nem gondolom olly szívós életűnek mint a bölényt vagy elefántot, jóllehet tanúja voltam, hogy tüdejükben golyóval mértföldnyi hosszant s addig szaladtak, mig csak egy szikra élet maradt bennük. Csakugyan tíz eset közük kilenczben, ha ez állat lebukik, meg se mocczan többé, egy izma sem rángatódzik. Hogy illy rengeteg állatnál az élet olly hirtelen szűnik meg, nagyon feltűnőnek találtam s elálmélkodtam rajta. A rhinoceroshoz — kivált midőn korán reggel legelészik vagy alszik — könnyen hozzáférni, ha homlok-egyenest neki tartunk, mert szeme apró és oldalt van a fején. Szaglása nagyon éles, és ha meg van riasztva, a vadász készen legyen a kergefcődzésro. Legbiztosabb lövés esik, mint a bölénynél, körülbelül egy lábnyira a válla mögé, magasan czélozva, mert ez esetben a golyó bizonyosan tüdejébe fúródik. Jó, erős puskával a melle és válla épen olly jó megtenné. Ha tüdején vagy szivén sebet kap, egybeu elkezd sikoltozni, s a vér kitódúl